Mindennapi áhítatok

2024. június 12., szerda

Igehely: 1Jn 4:7–11; Kulcsige: 1Jn 4:11 „Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.”

Kristálytisztán fogalmaz János apostol a szeretetről. Ha szeretjük egymást, ezzel, mint egy anyakönyvi kivonattal bizonyítjuk, hogy Istentől születtünk. Aki nem szeret, annak nem sok köze van Istenhez. Isten a legnagyobb példa abban, hogy hogyan kell szeretni.

2024. június 10., hétfő

Igehely: Zsolt 145:18–21; Kulcsige: Zsolt 145:18 „Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.”

Új napra virradtunk ezen a héten. Ám valószínű, hogy a feladatok, terhek, problémák a régiek: átkísértek az új hétre is, akár újabbak is társultak a már meglevőkhöz. Ezek igen sokszor összetörnek bennünket, úgy érezhetjük, hogy az Úrtól is eltávolodtunk, vagy hogy ő hagyott magunkra ezekben.

2024. június 9., vasárnap

– Ef 2:1–10; Kulcsige: Ef 2:5 „Hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek!”

Az életnek és a halálnak vitathatatlan és mindenki számára egyértelmű jelei vannak. Egy élő embertől nem várható az, hogy úgy viselkedjen, mint egy holt, viszont egy halott még töredékesen sem képes arra, amire egy élő képes és alkalmas.

2024. június 7., péntek

Igehely: 1Kor 2:6–12; Kulcsige: 1Kor 2:9 „Hanem amint meg van írva: «Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.»”

Isten bölcsességét a világ nem érti. A baj az, hogy nem is akarja érteni. Csak azok fogadják be, akik hisznek az Úr Jézus Krisztusban. A világ fejedelmei nem is tekintik ezt bölcsességnek. Az ő bölcsességük mulandó, mint ők maguk is, akik rövid időre születtek.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Jn 5:43-47 Kulcsige: Jn 5:44 „Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?”

A betesdai béna meggyógyítása szombaton heves ellenszenvet váltott ki a zsidókban Jézus személye iránt (5:16-18). Ez áll tehát Jézus tartalmas válaszadásának hátterében (5:19-47). Beszédének második felében azt hangsúlyozza, hogy nem ő tanúskodik (igazolja) saját magáról, hanem Bemerítő János, az Atya, a csodás cselekedetei és maga az írás is. Majd jön Jézus szomorú megállapítása a zsidókról: nem hisztek bennem (38. v.), nem akartok hozzám jönni (40. v.), nem keresitek azt a dicsőséget, amely az Atya nevében jött a földre (43-44. v.).