Igehely: Mt 24:15–22; Kulcsige: Mt 24:20 „Imádkozzatok, hogy ne kelljen sem télen, sem szombaton menekülnötök.”
Az emberiség egyszer már majdnem teljesen kipusztult Isten haragja miatt, az özönvíz által. Akkor csupán nyolc lélek menekült meg. A ma élő emberiség, semmit sem tanulva saját hibájából, ismét ugyanebbe az irányba halad. Vajon ez utolsó időben hányan fognak megmenekülni Isten haragja elől?
Igehely: Mt 24:3–14; Kulcsige: Mt 24:10 „Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.”
Fiatalként, olyan huszonöt évvel ezelőtt, az egyik ifjúsági órára egy jelenettel készültünk, amiben az utolsó idők jeleit próbáltuk bemutatni egy híradó-összeállításban. A katasztrófák hírei csak jöttek egymás után. Volt hír háborúkról, árvizekről, földrengésekről, gyilkosságokról stb.
– Jn 19:25–27; Kulcsige: Jn 19:27 „Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.”
Jézus Krisztus nem csupán egy virágcsokor átadásával fejezte ki szeretetét (habár övé a mező minden virága) édesanyja és minden ember felé, hanem abban, hogy önmagát adta a bűnösökért. Jézus a kereszten – Isten legnagyobb szeretetét és gondoskodását láthatjuk ebben, amit a világnak adhatott.
Igehely: Mt 23:37–24:2; Kulcsige: Mt 24:2 „Ő azonban így szólt hozzájuk: Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”
Úgy érezzük, hogy Jézus könnyes szemmel mondja ezeket a szavakat. Siratja Jeruzsálemet és a népét. Annyira fájdalmas neki, hogy elutasítják Isten irgalmát, kegyelmét, amit mutat a Fiában, Jézus Krisztusban. Inkább bíznak a vallásukban, a templomukban.
Igehely: Mt 23:29–36; Kulcsige: Mt 23:33 „Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?”
A farizeusok és Jézus közötti ellentét kicsúcsosodik, amikor Jézus – miután képmutatóknak, bolondoknak és vakoknak nevezte őket – végül azt mondja a farizeusoknak: kígyók, viperafajzatok! Igazából ezzel arra utal, hogy a hazugság atyjától származnak (Jn 8:44).
Igehely: Mt 23:16–28; Kulcsige: Mt 23:27 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.”
Jézus beszédében nyilvánvalóan halljuk és érezzük a szíve fájdalmát az izráeli szellemi vezetők miatt, mert azok képmutatók, bolondok, vakok. Nem csupán megfeddi őket, hanem kihangsúlyozza, hogy mennyire eljátszották a szellemi felelősségüket.
Igehely: Jn 5:43-47 Kulcsige: Jn 5:44 „Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?”
A betesdai béna meggyógyítása szombaton heves ellenszenvet váltott ki a zsidókban Jézus személye iránt (5:16-18). Ez áll tehát Jézus tartalmas válaszadásának hátterében (5:19-47). Beszédének második felében azt hangsúlyozza, hogy nem ő tanúskodik (igazolja) saját magáról, hanem Bemerítő János, az Atya, a csodás cselekedetei és maga az írás is. Majd jön Jézus szomorú megállapítása a zsidókról: nem hisztek bennem (38. v.), nem akartok hozzám jönni (40. v.), nem keresitek azt a dicsőséget, amely az Atya nevében jött a földre (43-44. v.).