Mindennapi áhítatok

2023. december 27., szerda

Igehely: Zsolt 43:1-5; Kulcsige: Zsolt 43:5 „Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!”

Az ember legnagyobb félelmei közé tartozik a sötétség. A legtöbb bűncselekmény és szörnyűség is sötétségben történik. A földi élet világosság nélkül kipusztulna, ezért nem véletlen, hogy az ember természetes igénye a világosság.

2023. december 26., kedd

Igehely: Mt 2:13-15; Kulcsige: Mt 2:15 „Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: »Egyiptomból hívtam el a fiamat.«”

Az első gyermek születése sok örömöt és izgalmat hoz egy családba. A szülők megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy a legjobb körülményeket biztosítsák az újszülöttnek: puha ruhácskák, kényelmes kiságy, szebbnél szebb játékok.

2023. december 25., hétfő

Igehely: Mt 2:1-12; Kulcsige: Mt 2:11 „Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.”

A Messiás érkezésének híre nagy hatást gyakorolt az emberekre. A bölcsek, amikor meglátták az égen felragyogó csillagot, azonnal elindultak, hogy megkeressék Őt. Heródes is tudni akarta születésének helyét, de nem volt hajlandó azt személyesen felkutatni.

2023. december 24., vasárnap

Igehely: Ézs 8:11-18; Kulcsige: Ézs 8:17 „És várom az Urat, aki Jákób háza elől eltakarta arcát, és benne reménykedem.”

Ézsaiás üzenete, amit Jeruzsálem lakóinak címzett, tartalmazta Isten ítéletét és egy reményteljes jövő ígéretét is. A 8. rész elején Isten megerősíti a próféta üzenetét azáltal, hogy megajándékozza őt egy fiúgyermekkel.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Tim 2:22–26 Kulcsige: 2Tim 2:24-25a „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket.”

Haj­la­mo­sak va­gyunk el­ve­szí­te­ni tü­rel­mün­ket (ami a Lélek gyü­möl­cse a sze­líd­ség­gel együtt!), és „hit­vé­de­lem”, „mentő sze­re­tet” címén os­to­ba, éret­len vi­tat­ko­zá­sok­ba ke­ve­red­ni. Ha el­len­ke­zé­se­ket ta­pasz­ta­lunk az újjá nem szü­le­tett em­be­rek ré­szé­ről, és néha a gyü­le­ke­zet tag­jai kö­zött is, erőt vehet raj­tunk a go­rom­ba­ság, a ta­szí­tó­an nyers „ki­ál­lás az igaz­ság mel­lett”. Pedig az ige azt pa­ran­csol­ja, hogy „az Úr szol­gá­ja… le­gyen ba­rát­sá­gos min­den­ki­hez, ta­ní­tás­ra al­kal­mas és tü­rel­mes”!