2018. április 20., péntek

DÉLELŐTT | 
Hatalma van megítélni az embereket

Igehely: Jn 5:19-30; Kulcsige: Jn 5:27 „Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.”

Az Atya hatalmat adott az Emberfiának, aki Jézus személyében élt a földön, hogy cselekedjen és munkálkodjon. Még az életet is önállóan birtokolhatta testében. Azt is megadta neki az Atya, hogy a földön ítéljen. Mindezzel az volt a célja, hogy úgy tiszteljék a földön a Fiút, mint az Atyát a mennyben. Ezzel pedig valóban „egyenlővé tette magát az Istennel” (5:18). Jézus azt mondta sokak csodálkozására, hogy most nem az Atya ítél, hanem a testben levő Fiúra bízta azt rá. A Fiú pedig meghozta – az Atyával összhangban az ítéletét: „bizony, bizony mondom nektek: aki hallja az én igémet és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”

A halál után ítélet következik! Elrendeltetett! Viszont, ha most engedsz Jézus hívásának és hiszel örökérvényű áldozatában, amellyel leveszi rólad átkos bűnöd, nem kell többé félned, mert benne megmentődet, s nem bírádat fogod egyszer köszönteni. (Zsid 9:27-28) Mi uralja most szívünket: halálfélelem vagy istenfélelem?

Boros Róbert

DÉLUTÁN | 

Odaszánt élet, odaszánt javak

Igehely: 2Kor 8:1-6

Figyeljük meg a sorrendet: „először önmagukat adták az Úrnak” (8:5b). Az adakozás nemcsak a pénzünkről, hanem sokkal inkább a mi szívünkről és annak megfelelő állapotáról szól. Aki önmagát az Úrnak adja, az meglátja Őt és csodálatos példáját: „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (8:9).

Aki előbb átadja magát az Úrnak, az nyomorúsága és szegénysége ellenére is fog adakozni. Gyengén álltak anyagilag, de annál bőségesebb volt az örömük és nagyobb gazdagságukká vált a tisztaszívűségük. Ó, kedves olvasó, van-e neked ilyen gazdagságod?

Nyomorúságuk és szegénységük nem volt akadály abban, hogy erejükön felül és önkéntesen részt vegyenek a szentek iránti szolgálatban. Mindezt sürgetve kérték, és ebben örömüket találták. Nem érdekes, hogy sokszor azok adnak a legtöbbet, akiknek a legkevesebb van?

Te, kikhez tartozol? „ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát” (Lk 21:4b).

Deák Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.