2019. július 11., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Túlerő miatti segélykiáltás

Igehely: 2Krón 14:1-14 (14:2-15); Kulcsige: 14:10 „Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, az Úrhoz: Uram, neked nem nehéz megsegíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben vonultunk e tömeg ellen! Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit!”

Ászá, Júda királya Istenhez kiáltott nehéz helyzetében. Válaszként az Úr nagy győzelmet adott neki az etióp király, Zerah túlerőben lévő hadserege ellen. Ászának Istenbe vetett bizalma nem volt hiábavaló. Isten maga lépett közbe, és megsemmisítette az ellenség pusztító tervét. A király Istentől kérte a szabadulást, és kérése helyes volt. A helyes kérésnek több feltétele van. A 10. versben olvasunk ezekről a feltételekről:

- A király felismerte a valós helyzetet, a fenyegető veszélyt.

- Hitt Isten hatalmában, nem saját magát helyezte a középpontba.

- Kinyilvánította Istenbe vetett bizodalmát, és nem adta fel a harcot.

Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk kerültünk már hasonló helyzetbe, amikor a túlerőben levő ellenség készen állt a támadásra. Legyen számunkra is bátorítás Ászá király hozzáállása. Forduljunk bátran Istenhez, ismerjük fel a valós helyzetet, és tőle kérjük a szabadítást, mert Ő kész azt megadni.

Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Hatalmas vallástétel

Igehely: Lk 9:18-21

Amikor Jézus a kilétével kapcsolatos elképzelések felől kérdezi a tanítványokat, azok felsorolják az elterjedt véleményeket. Az Úr Jézus nem erre volt kíváncsi, hanem a tanítványok saját véleményére. Amint az gyakran előfordult, ez alkalommal is Péter vállalta fel a csoport szóvivője szerepet, és hatalmas vallástételt tett. Az Úr Jézus feltette a kérdést: „Hát ti kinek mondotok engem?” Péter így felelt: „Az Isten Krisztusának”. A görög eredetiben ez „Christos”, a héberben „Messiah”, azaz „Felkent”. Mi is az, hogy Felkent? Az ókori Izráelben a három legfőbb tisztségre olajjal kenték fel a tisztségviselőket, amikor beiktatták őket a hivatalukba: a királyt, a főpapot és a prófétát. Ez egy szimbolikus cselekmény volt.

Az evangéliumok az Úr Jézus személyét mutatják be, és három dolgot hangsúlyoznak Jézusról: a názáreti Jézus a megígért Messiás, Ő a hatalmas Király, és Jézus Izráel tanítója, de ugyanakkor az egész emberiség Tanítója is.

Mi kinek hisszük Jézust? Hisszük, hogy Ő ma is hatalmas Király? Akarjuk-e, hogy a mi életünkben is uralkodjon?

Szűcs Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
12 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Péld 16:16–21 Kulcsige: Péld 16:19 „Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt.”

A szelídlelkűségbe és az alázatba még soha senki nem bukott bele. Aki inkább választja az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a világ kincseit és a bűn ideig-óráig tartó gyönyörűségét (Zsid 11:25), az kiteljesedett életet él már e földön, és jutalmat nyer az örökkévalóságban. Ezt a kiteljesedést számunkra a Krisztus lelkületének bennünk való munkálkodása jelenti – a világ értetlenkedését, gyűlöletét, az angyalok csodálkozását kiváltva.