2019. július 18., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Angyali segítség mellőzése

Igehely: Mt 26:51-57; Kulcsige: 26:53 „Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?”

Menekülnénk a szenvedéstől, s ha benne vagyunk, kétségbeesetten kapkodunk segítségért. Ezért is követendő az Úr Jézus magatartása. Megalázta magát, engedelmes volt a halálig. Végigjárta a szenvedés útját. Akikkel csodákat tett, rátámadtak. Tanítványai, akik látták életét, elfutottak. A kereszten teljesen magára maradt. Ennek ellenére lemond az angyalsereg segítségéről, hirtelenkedő tanítványát is rendreutasítja. Ezt önként teszi, senkitől nem kényszerítve. Ő mondta: ha a földbe esett gabonamag elhal, sok gyümölcsöt terem. Gyümölcsei vagyunk mi is. Ahogy Péter írja levelében, példát hagyott nekünk, hogy nyomdokait kövessük. Ne harcoljunk emberi eszközökkel, indulattal jogainkért, bízzuk azt Istenre. E sorok írója is tanulja ezt. Adjuk naponként halálba énünket, vállaljuk a szenvedést, hogy önmegtagadó életünk áldássá váljon!

Hogyan tapasztaltad meg a szenvedés gyümölcseit? Mikor volt különösen nehéz cselekedni az Atya akaratát? Hogyan tapasztaltad meg segítségét a magányos szenvedésben?

Vékás Benjámin

DÉLUTÁN | 

Ragaszkodó tanítvány

Igehely: 2Kir 2:1-8

Illés életének utolsó földi pillanatairól olvasunk. Hűséges tanítványa, Elizeus nem akar elmaradni Illéstől, aki által az Úr elhívta a szolgálatra. Ragaszkodik az Úr szolgájához, értékeli a mellette tanultakat. Manapság sok olyan hívő ember, lelki vezető van, aki nemcsak, hogy nem igényli, egyenesen szembeszegül azokkal, akik őt tanácsolni merészelik. Az is észrevehető, hogy a hűséges tanítványt Isten beleavatja tervébe. Illés háromszor teszteli utódja hűségét. Ő nem tágít, mert tudja, mi következik Isten tervében. Sokszor könnyen lemondunk a szolgálatról, áldozathozatalról, s kimaradunk az Úr nekünk szánt áldásaiból. Elizeusnak – hűsége révén – különös Istenélményben van része. A Jordán kettéválik, ez előzőleg csak Józsué idejében történt meg. Egyedüli szemtanúja az Úr szolgája elragadtatásának, valamint megkapja a Lélek kettős mértékét, amelyet Isten azonnal igazol a prófétatanítványok előtt. Ragaszkodjunk az Úrhoz, értékeljük a hiteles példákat, hogy az Úr többet bízhasson ránk!

Vékás Benjámin

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 15:13–16 Kulcsige: Róm 15:14 „Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve minden ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani.”

To­vább­ad­ni a jót – ez nemes szol­gá­lat és üdvös munka. Csak azt tud­juk to­vább­ad­ni, amink van. Em­lék­szünk még va­sár­na­pi té­mánk­ra: Be­töl­te­kez­ni a jóban való gyö­nyör­kö­dés­sel. Az apos­tol a római gyü­le­ke­zet­ről meg­ál­la­pít­ja, hogy telve van­nak jó­ság­gal, a jó is­me­re­té­vel és azzal a ké­pes­ség­gel, hogy egy­mást is tud­ják ta­ní­ta­ni, in­te­ni! Olyan szol­gá­la­tot végez Pál apos­tol, amit az evan­gé­li­um papi szol­gá­lat­nak nevez. Ez egy közös, a hí­vek­kel együtt vég­zett szol­gá­lat, amit egye­te­mes pap­ság el­vé­nek nevez az egy­ház. To­vább­ad­ni, amit az Úrtól ka­punk.