Igehely: ApCsel 2:42–47 Kulcsige: ApCsel 2:42 „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”
A testvéri közösség alaptételeit olvashatjuk ma: együtt részt vettek az apostoli tanításban; de nem álltak meg itt, részt vettek a közösségben: egymást erősítették, bátorították; de nem álltak meg itt: részt vettek a kenyér megtörésében; de nem álltak meg ennél sem: részt vettek az imádkozásban,
Igehely: ApCsel 15:6–11 Kulcsige: ApCsel 15:11 „Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.”
Akárcsak régen, ma is nagyon vegyes tud lenni a gyülekezet: többgenerációs hívők és utcáról megtérők, hagyománytisztelők és egyet sem ismerők. Mi fog túlsúlyban lenni a gyülekezetben, milyen elvek mentén formálódik az új és a régi generáció? Mi dönt? A hagyományok vagy az Ige tekintélye?
Igehely: ApCsel 14:8–20 Kulcsige: ApCsel 14:11 „Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!”
Pált és Barnabást egyik nap istenítették, másnap pedig megkövezték. Döbbenetes, hogy ilyen rövid időn belül ilyen végletekre képes az ember! Míg a csoda elég volt arra, hogy Pált és Barnabást Zeusznak és Hermésznek higgyék, arra már nem volt elég, hogy az általuk hirdetett üzenetet befogadják.
Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”
A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van.
Igehely: ApCsel 13:42–52 Kulcsige: ApCsel 13:49–50 „Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.”
A tiszta evangélium, az Isten élő igéje megérinti és válaszadásra készteti a hallgatót. Pál és Barnabás a zsinagógában az Írásokból kiindulva, a Szentlélektől kapott bölcsességgel magyarázták Krisztust. Sokan voltak, akik hittek, másokban pedig féltékenység ébredt.
Igehely: ApCsel 13:23–41 Kulcsige: ApCsel 13:41 „Lássátok meg, ti gúnyolódók, ámuljatok, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek.”
Pál a zsinagógában beszél arról, hogy Jézus a Krisztus, akit Isten küldött. Érvelésében nem próbálja finomítani a jeruzsálemi vezetők és a zsidó nép felelősségét.
Igehely: Péld 2:1–15 Kulcsige: Péld 2:6 „Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.”
Salamon figyelmeztet, hogy keressük és kutassuk az igazi bölcsességet. Ez Isten igéjében található. Az embernek nyitottnak kell lennie, hogy meghallja, befogadja, szívébe zárja és engedjen neki. Születésünktől fogva nem rendelkezünk ezzel az érzékenységgel, gyakran a környezetünk sem erre tanít bennünket. Ezért imában kérni kell és szorgalmasan kutatni, mint a legnagyobb értéket. Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor az ember eljut a bölcsességre, vagyis az Isten félelmére és ismeretére (1–5. v.). Isten kész ezt a bölcsességet megadni.