Igehely: Péld 25:11–15 Kulcsige: Péld 25:15 „Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.”
Az aranyalma ezüsttányéron gyönyörű és kívánatos. Ilyen a helyén mondott ige (11.v.). De ahhoz, hogy helyén tudjuk mondani, ki kell várni és fel kell ismerni ennek az idejét. Ehhez türelem és bölcsesség kell. Nem mindegy, hogyan mondjuk és hogyan fogadjuk az intést, feddést (12.v.).
Igehely: Mt 18:23–31 Kulcsige: Mt 18:29 „Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: «Légy türelemmel irántam, és megadom majd neked.»”
Az Úr Jézus példázatában szereplő 10 000 talentummal adós szolga türelmet kért, és megbocsátást kapott. Ő viszont a száz dénárral adós szolgatársát számonkérte, és nem tudott rajta könyörülni.
Igehely: Gal 5:22–23; Ef 4:1–3 Kulcsige: Ef 4:2a „…teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel…”
A Szentlélek által újjászült, Krisztusban hívő ember élete nem értelmetlen és nem céltalan. Tudjuk, ki hívott el, és mire. Isten hívott ki minket a bűnből, a világból, hogy szent életet éljünk, amely Krisztus jelleméhez egyre hasonlóbb.
Igehely: Róm 8:5–11 Kulcsige: Róm 8:6 „A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség.”
Ha azt kérdezném: „Szeretnél több békét az életedben?” vagy „Szeretnél a béke embere, az igazi shalom embere lenni?”, feltehetően mindenki azt válaszolná: „Természetesen!” Hogyan szeretnéd ezt elérni?
Igehely: Ézs 57:14–21 Kulcsige: Ézs 57:19 „Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!”
Amikor az Istennel való megbékélésre gondolunk, arra, hogy Krisztus megváltó munkája által újjászületünk, felmerül bennünk a kérdés: Ki méltó erre? Ki részesülhet ebben a shalomban?
Igehely: ApCsel 9:26–31 Kulcsige: ApCsel 9:31 „Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.”
A Szentlélek egyesítette, erősítette és növelte az első gyülekezetet (ApCsel 2:42–47; 4:32–37; 9:31). Arra vágyunk, hogy ugyanez valósuljon meg napjainkban is. Hogyan érhetjük el ugyanezt az eredményt, mint az első gyülekezet?
Igehely: ApCsel 17:16–21 Kulcsige: ApCsel 17:16–21 „Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele. Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? – mások ezt mondták: Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője – mivel Jézust és a feltámadást hirdette.”
Athénban szabadon burjánzott a bálványimádás. Az akkori világban a tolerancia bajnokai voltak ők. Pál egyistenhívő volt. Az élő, igazi Istené. Szűklátókörűnek tűnt. Őt nem vezette félre a látott művészi alkotások magas színvonala. Látta sötét szellemi hátterüket.
Miért szokott háborogni a mi lelkünk? Mire késztet az bennünket? Pál nem magáért, hanem a képzett athéniek tévelygése, elveszettsége miatt került feldúlt állapotba.