Igehely: Lk 12:1-12; Kulcsige: Lk 12:8 „Az Úr azonban ezt mondta neki: Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal.”
Az Úr Jézus Krisztus bátorítja tanítványait, hogy ne féljenek bizonyságot tenni, de figyelmeztette őket arra is, hogy óvakodjanak a farizeusok kovászától, a képmutatástól.
Igehely: Lk 11:37-54; Kulcsige: Lk 11:39 „
Egy farizeus meghívta Jézust ebédelni. A vendéglátó nagy meglepetésére Jézus nem végzi el a rituális mosakodást. De Jézus nemcsak a rituális mosakodás kérdésére ad választ, hanem minden vonatkozásban leleplezi és elítéli a farizeusok felszínes, üres vallásosságát.
Igehely: Lk 11:33-36; Kulcsige: Lk 11:35 „Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!”
Jézus gyakran beszélt tanítványainak példázatokban. A világosság szemlélteti bizonyos szövegkörnyezetben Jézust, de itt a tanítás elfogadásáról van szó. Tehát Jézus és az általa hirdetett evangélium a világosság, amit Isten felajánl a népének.
Igehely: Lk 11:29-32; Kulcsige: Lk 11:30 „Mert amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek.”
Máté evangélista megjegyzi, hogy a farizeusok jelt kértek Jézustól. A jel megerősítette az elmondott üzenet igazságát. A sokaság nem akart hinni Jézus szavának külső megerősítés nélkül. Jézus Krisztus önmagát állítja eléjük legnagyobb jelként. Ő maga elegendő jel e nemzetség számára.
Igehely: Lk 11:14-28; Kulcsige: Lk 11:20 „Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.”
Jézus kiűzött egy ördögöt egy néma emberből, és némelyek a sokaság közül, akik ezt látták, azt állították, hogy Belzebub erejével teszi. Jézus rámutat a vád lehetetlenségére, mert ha Ő Belzebubnak dolgozik, akkor Belzebub a saját országát pusztítja.
Igehely: Lk 11:1-13; Kulcsige: Lk 11:9 „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”
„Uram, taníts minket imádkozni!” – az Úr Jézushoz intézhető kérdések egyik legszebbike ez. A tanítványok egész közelről hallhatták Őt, vagy láthatták távolabbról is, észrevehették odaszánását és imáinak következményeit.
Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).