Igehely: Mk 10:1–12 Kulcsige: Mk 10:7–8 „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.”
Amit megtanulhatunk Jézustól: Ahol Ő van, ott mozgás van. Azt olvassuk: „Onnan útra kelve elment…” Sok fejezet kezdődik így, vagy fejeződik be hasonló kifejezéssel. Jézus úton van.
Igehely: Mk 9:49–50 „Mert majd minden ember tűzzel sózatik meg. Jó a só, de ha a só ízét veszti, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!”
„Legyen bennetek só!” – Így foglalja össze az Úr Jézus a tanítását. Vagyis nem magunkért vagyunk a világon. Küldetésünk, megbízásunk van. A keresztyén ember az élet sója, ami nem más, mint az a kilenc jellemvonás, amit az Úr a hegyi beszédben elmondott.
Igehely: Mk 9:42–48 Kulcsige: Mk 9:42 „Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.”
Az Úr Jézus azonosítja magát a kisgyermekekkel, akik benne hisznek. Ők Isten védelme alatt állnak. Lelkületük nemcsak példa a felnőtteknek, de hatalmas felelősségünk van irántuk (37.v.).
Igehely: Mk 9:36–37 „És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik: «Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.»”
Ki vállalja ezt a fajta elsőséget és szolgálatot? „Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róma 15:7). Mi a befogadás igei értelme és célja? Az, hogy dicsőítsük az Atyát, s ahol Atya van, ott család van.
Igehely: Mk 9:33–37 Kulcsige: Mk 9:34 „Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb.”
A tanítványokat a megdicsőülés hegyének gondolatai foglalkoztatják. Ezt a csodás eseményt a három tanítvány – Uruk tilalma ellenére – elmondta a többieknek. Micsoda kitüntetés érte őket! Szívükbe lopakodott a nagyravágyás, a dicsekvés ördöge.
Igehely: Mk 9:30–32 „Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja, mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: «Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad.» Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni őt.”
Nekünk mindig terhünkre van, amikor valamiért áldozatot kell hozni. Ezt a nagyok mindig a kicsikre hárítják át. „Áldozatot a gyengék hoznak az erősekért.” – ezt látjuk végig a történelem során. Ezért nehéz megérteni Jézust, aki Isten hatalmával járt a földön, mégis áldozatot vállalt a kicsikért.
Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”
Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.