Igehely: Zsid 11:23-29; Kulcsige: Zsid 11:27 „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlan Istent.”
A Zsidókhoz írt levél írója serkentő példákat tár elénk a hitben való kitartásra. A hithősök nem csak hogy példák előttünk a kezdésben, hanem az élet befejezésében is. Hogyan válhat valaki hőssé, ha nem nyeri meg a végső csatát?
Igehely: Jak 1:12-18; Kulcsige: Jak 1:12 „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.”
Jakab apostol világos alapot fektet le azon esetekre, amikor a keresztyén emberek kísértéseken mennek át. Isten nem vádolható azzal, hogy embereket kísértene, hogy vétkezzenek. Ellenkezőleg, az Ő szent természetében nincs kapacitás a bűnre, ezért Ő sem kísért senkit.
Igehely: 1Tim 5:3-7; Kulcsige: 1Tim 5:5 „A valóban özvegy és magára maradt asszony pedig Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal.”
Pál apostol ebben a részben a figyelmet azon alcsoportokra (özvegyek, idősek, szolgák) fordítja, amelyeket az emberek gyakran figyelmen kívül hagynak, kizsákmányolnak vagy lenéznek. Isten pásztorális gondviselését azonban nem kerüli el egyetlen csoport sem.
Igehely: Ézs 32:1-8; Kulcsige: Ézs 32:8 „De a nemes lelkű nemesen gondolkozik, és kitart a nemes dolgok mellett.”
Egy olyan korrupt világban, amilyen a mienk, egyszerűen lehetetlennek tartjuk, hogy a „király” (kormány) igazságosan uralkodjon és a „fejedelmek” (államfők) becsületesen. Álomvilágnak vagy mesébe illőnek tartjuk az ilyen elképzeléseket, amiben legfőképpen a gyerekek hihetnek.
Igehely: Mt 24:3-14; Kulcsige: Mt 24:13 „De aki mindvégig kitart, az üdvözül.”
Minden embert érdekli a „vég”. C. S.
Igehely: Mt 25:14-23; Kulcsige: Mt 25:21 „Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!”
Sok mindenbe fektetünk energiát a földi életünk során. De a szerzeményeink legnagyobb része mind az enyészetre van ítélve. Ilyenekre gondolhatunk: karrier, ház, autó, család, önmagam vagy bármi, ami e földi síkon van.
Igehely: ApCsel 16:11–15 Kulcsige: ApCsel 16:13 „Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.”
Azt követően, hogy Pál és társai megértették, hogy Isten Macedóniába hívta őket, habozás nélkül útnak indultak, és csakhamar elérték Filippit. Amikor eljött a szombat, Pál szokása szerint elment oda, ahol a zsidók összegyűltek – hiszen ez volt a legkézenfekvőbb kiindulópont –, és kezdte hirdetni az evangéliumot. Filippiben feltételezhetően nem volt zsinagóga (a kis számú zsidó lakosság miatt), hiszen a folyó mellett, a szabad ég alatt gyűltek össze az istenfélő asszonyok az imádkozásra.