Mindennapi áhítatok

2020. december 20., vasárnap

Igehely: 2Pt 3:3-13; Kulcsige: 2Pt 3:12 „Akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!”

Az Úr visszajövetele az ember nézőpontjából lehet egy várva várt, vagy egy nem kívánt esemény, attól függően, hogy milyen kapcsolatban áll az illető Jézus Krisztussal. Te várod, vagy ha tudnád, késleltetnéd a Krisztussal való találkozást?

2020. december 19., szombat

Igehely: 2Kor 10:17-11:32; Kulcsige: 2Kor 11:2 „Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé.”

Sajnos megfigyelhető állapot ma az, hogy a kapcsolatokban inkább elvárások vannak, mint vállalások. Így elvárás a tisztaság is másoktól, de nem biztos, hogy nagy igyekezettel felvállalt felelősség is a társak felé. Még szomorúbb, ha ez az elv Jézus Krisztussal szemben is fennáll.

2020. december 18., péntek

Igehely: Lk 12:35-40; Kulcsige: Lk 12:36 „Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.”

Egy világrekord azt mutatja, hogy a leghosszabb ébren, alvás nélkül töltött idő 11 nap. Ez az idő azonban nem volt tökéletesen éber, koncentrált. A rekordot beállító fiatal koncentráló képessége, a hatások észlelése egyre tompább lett.

2020. december 17., csütörtök

Igehely: Lk 5:33-35; Kulcsige: Lk 5:35 „De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor azokban a napokban böjtölni fognak.”

Az embereket általában a külsőségek foglalkoztatják. Ez a hit megélésénél is igaz. Kétségtelen, hogy a hitből fakadó cselekedeteknek láthatóvá kell válni. Ugyanakkor Jézus maga mondta – épp a böjt és ima kapcsán – hogy ne úgy végezzétek, hogy az emberek lássák és elismerést tegyenek.

2020. december 16., szerda

Igehely: Jn 3:25-30; Kulcsige: Jn 3:29 „Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé.”

Az alázatos élet célja minden hívőnek. A megvalósítása hatalmas kihívás. János, aki a Vőlegény barátjának nevezi magát, jó példát ad erre. Örül Jézus növekedésének. Nem zavarja, hogy most már inkább Őt keresik és nála merítkeznek be, és nem tesz kritikus megjegyzéseket rá.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Gal 5:22–23; 2Pt 1:3–8 Kulcsige: 2Pt 1:6 „Az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet.”

Em­lék­szem, kö­rül­be­lül 10 éves le­het­tem, ami­kor édes­apám el­vitt Erőss Zsolt elő­adá­sá­ra. Az­előtt is hal­lot­tam a magas he­gyek­ről, a Hi­ma­lá­já­ról, hogy mi­lyen nehéz azok­ba a ma­gas­sá­gok­ba fel­jut­ni. De ami­kor az ő be­szá­mo­ló­ját hall­gat­tam, lát­tam a ké­pe­ket és a vi­de­ó­kat, ame­lye­ket ké­szí­tett, akkor job­ban meg­ér­tet­tem, hogy mivel is jár egy ilyen ex­pe­dí­ció. Hi­szen ta­lál­koz­tam va­la­ki­vel, aki­nek már si­ke­rült el­jut­ni a Föld leg­ma­ga­sabb pont­já­ra. Ha­son­ló dolog tör­té­nik, ami­kor Is­ten­nel ta­lál­ko­zunk. Mi nem tud­juk, hogy mit je­lent iga­zán Is­ten­nek tet­sző­en élni.