Igehely: ApCsel 26:24-32; Kulcsige: ApCsel 26:28 „Agrippa így szólt Pálhoz: Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!”
Pál apostol nagyon jól tudta, hogy a kemény szív a megtérés legnagyobb akadálya, mert az ő szíve is olyan kemény volt, mint a kitaposott út. Éppen ezért, „öldökléstől lihegve”, a ragadozó nagyvadakra jellemző indulattal üldözte a megtérteket.
Igehely: 1Móz 4:1-12; Kulcsige: 1Móz 4:7 „Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta!”
Káin és Ábel személyében a vallásoskodó világi ember, valamint az igazi hívő ember képviselőit találhatjuk. Mindketten az Édenen kívül születtek, és Ádám bűnös természetét örökölték. Egyik sem volt ártatlan: mindkettő elveszett volt. Káin nem jó ajtón közeledett Istenhez.
Igehely: 2Móz 8:15-19; Kulcsige: 2Móz 8:19 „Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap történik meg ez a jel.”
A negyedik csapás az első háromhoz hasonlóan Egyiptomra korlátozódott. „De kivételt teszek azon a napon Gósen földjével, ahol az én népem tartózkodik, és ott nem lesznek böglyök, hogy megtudd: Én, az Úr, itt vagyok az országban” (8:18).
Igehely: Lk 2:36-39; Kulcsige: Lk 2:37 „És nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.”
Anna, a prófétanő, Simeonhoz hasonlóan tagja volt Izráel hűséges maradékának, akik várták a Messiás eljövetelét. Mint prófétanő, valószínűleg isteni kinyilatkoztatásokat kapott, és Isten szószólójaként szolgált. Hűségesen látogatta a templomi nyilvános istentiszteleteket.
Igehely: 1Krón 29:10-28; Kulcsige: 1Krón 29:28 „És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána a fia, Salamon lett a király.”
Dávid király volt az, aki elhódította Jeruzsálemet a terület őslakosaitól, a jebusziaktól. A hegyen, közel ahhoz a helyhez, amelyet Isten Izsák feláldozásához Ábrahám számára kiválasztott, volt egy szérűskert, amelyet a jebuszi Arauná birtokolt.
Igehely: 1Kir 19:9-21; Kulcsige: 1Kir 19:15-16 „Ekkor azt mondta neki az Úr: Menj, kelj ismét útra a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsí fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett!”
Illés a Királyok könyvének egyik főszereplője. Baál prófétáinak a leölése után Jézabel királyné elüldözte az országból, a Sínai-félszigetre ment, ahol Mózeshez hasonlóan a hegyen találkozott Istennel.
Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”
Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.