Mindennapi áhítatok

2020. július 14., kedd

Igehely: Jón 2:2-10; Kulcsige: Jón 2:3 „És ezt mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat.”

Valószínű, hogy sohasem leszünk olyan mélységben, mint Jónás, de mindnyájunknak voltak az életben lelki mélységei, amikor nem tudtuk eldönteni, hogy mit tegyünk. A legegyértelműbb reakció Istenhez kiáltani.

2020. július 12., vasárnap

Igehely: Péld 4:1-27; Kulcsige: Péld 4:23 „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!”

A mai ember a szívet az érzelemvilág központjának és irányítójának tartja. Sokszor halljuk is a biztatást: „hallgass a szívedre!” Ez nem a legbölcsebb tanács, hisz csalárdabb a szív mindennél. A Bibliában a szív inkább a gondolatvilágunkat jelenti.

2020. július 11., szombat

Igehely: 1Thessz 5:16-18; Kulcsige: 1Thessz 5:18 „Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.”

Minél több mulandó dolog birtoklására törekszünk, annál kevesebb lehet a hálánk, viszont minél inkább az örökkévaló dolgokkal foglalkozunk, megtelik szívünk hálával Isten iránt. Ezzel a szemlélettel élt az apostol is és erre bátorítja a mindenkori hívőket.

2020. július 9., csütörtök

Igehely: Lk 18:9-14; Kulcsige: Lk 18:14 „Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

„Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.” (Ézs 57:15b) Az imameghallgatás kulcsa az alázatos lelkület. Istent nem lehet félrevezetni, nagyon jól ismer minket és látja, mi van a szívünkben.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Róm 2:1–10 Kulcsige: Róm 2:10 „Viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak, akik jót tesznek, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.”

A Bib­lia két­fé­le em­ber­ről be­szél. Az egyik az, aki sze­re­ti és cse­lek­szi a go­nosz­sá­got, a rosszat; a másik az, aki sze­re­ti és cse­lek­szi az igaz­sá­got, a jót. Isten igaz­sá­go­san fog ítél­ni majd az íté­let nap­ján, és min­den­ki­nek meg­fi­zet cse­le­ke­de­tei sze­rint (Róm 2:6). Vi­szont addig, amed­dig a földi éle­tünk vagy a ke­gyel­mi idő tart, jó­sá­gos ve­lünk. Ő ad nap­sü­tést és esőt jókra is, és go­no­szok­ra is. Ha ma reg­gel fel tud­tál kelni, az is az Ő jó­sá­gá­nak kö­szön­he­tő. Isten jó­sá­ga min­den em­bert meg­té­rés­re ösz­tö­nöz. Saj­nos, nem min­den­ki veszi észre Isten jó­sá­gát.