Mindennapi áhítatok

2020. március 13., péntek

Igehely: Mt 14:13-21; Kulcsige: Mt 14:20 „Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.”

Az Úr Jézus Bemerítő János halála után elment hajón egy lakatlan helyre, hogy egyedül legyen. A sokaság elment gyalog utána, és várták Jézust a parton. Jézus megszánta őket, és betegeiket meggyógyította. Estefelé a tanítványok jöttek, hogy bocsássa el a sokaságot.

2020. március 12., csütörtök

Igehely: Mt 14:1-12; Kulcsige: Mt 14:10 „Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben.”

Bemerítő Jánosra jellemző volt, hogy nem alkudott meg a világgal. Heródes Antipás vadházasságban élt testvére feleségével. Ezt szóvá tette János: nem lenne szabad vele élnie. János védelmezte a tiszta erkölcsöt, amit a törvény is megkövetelt. Amiatt, hogy szólt Heródesnek, börtönbe került.

2020. március 10., kedd

Igehely: Mt 13:44-50; Kulcsige: Mt 13:44 „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.”

Három példázat szemlélteti Isten országát. A szántóföldben elrejtett kincs és az igazgyöngy példázata szemlélteti, hogy mindent fel kell adni Isten országáért. Nem lehet megtartani a régi életet, és úgy megkapni az újat. Nem lehet régi természettel új életben járni. Szükséges az újjászületés.

2020. március 9., hétfő

Igehely: Mt 13:31-35; Kulcsige: Mt 13:32 „Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.”

A mustármag és a kovász példázata Isten országának növekedéséről szól. A mustármag példázatában egy kis mag nagy fává növekszik. Izráelben négyméteresre is megnőtt a mustárcserje. Isten országa is így növekszik.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Gal 5:22–23; 2Pt 1:3–8 Kulcsige: 2Pt 1:6 „Az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet.”

Em­lék­szem, kö­rül­be­lül 10 éves le­het­tem, ami­kor édes­apám el­vitt Erőss Zsolt elő­adá­sá­ra. Az­előtt is hal­lot­tam a magas he­gyek­ről, a Hi­ma­lá­já­ról, hogy mi­lyen nehéz azok­ba a ma­gas­sá­gok­ba fel­jut­ni. De ami­kor az ő be­szá­mo­ló­ját hall­gat­tam, lát­tam a ké­pe­ket és a vi­de­ó­kat, ame­lye­ket ké­szí­tett, akkor job­ban meg­ér­tet­tem, hogy mivel is jár egy ilyen ex­pe­dí­ció. Hi­szen ta­lál­koz­tam va­la­ki­vel, aki­nek már si­ke­rült el­jut­ni a Föld leg­ma­ga­sabb pont­já­ra. Ha­son­ló dolog tör­té­nik, ami­kor Is­ten­nel ta­lál­ko­zunk. Mi nem tud­juk, hogy mit je­lent iga­zán Is­ten­nek tet­sző­en élni.