Mindennapi áhítatok

2020. március 13., péntek

Igehely: Mt 14:13-21; Kulcsige: Mt 14:20 „Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.”

Az Úr Jézus Bemerítő János halála után elment hajón egy lakatlan helyre, hogy egyedül legyen. A sokaság elment gyalog utána, és várták Jézust a parton. Jézus megszánta őket, és betegeiket meggyógyította. Estefelé a tanítványok jöttek, hogy bocsássa el a sokaságot.

2020. március 12., csütörtök

Igehely: Mt 14:1-12; Kulcsige: Mt 14:10 „Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben.”

Bemerítő Jánosra jellemző volt, hogy nem alkudott meg a világgal. Heródes Antipás vadházasságban élt testvére feleségével. Ezt szóvá tette János: nem lenne szabad vele élnie. János védelmezte a tiszta erkölcsöt, amit a törvény is megkövetelt. Amiatt, hogy szólt Heródesnek, börtönbe került.

2020. március 10., kedd

Igehely: Mt 13:44-50; Kulcsige: Mt 13:44 „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.”

Három példázat szemlélteti Isten országát. A szántóföldben elrejtett kincs és az igazgyöngy példázata szemlélteti, hogy mindent fel kell adni Isten országáért. Nem lehet megtartani a régi életet, és úgy megkapni az újat. Nem lehet régi természettel új életben járni. Szükséges az újjászületés.

2020. március 9., hétfő

Igehely: Mt 13:31-35; Kulcsige: Mt 13:32 „Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.”

A mustármag és a kovász példázata Isten országának növekedéséről szól. A mustármag példázatában egy kis mag nagy fává növekszik. Izráelben négyméteresre is megnőtt a mustárcserje. Isten országa is így növekszik.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”

A be­széd talán az ember egyik leg­el­lent­mon­dá­so­sabb ké­pes­sé­ge. Ezzel tu­dunk bá­to­rí­ta­ni, útba iga­zí­ta­ni, se­gí­te­ni, meg­ne­vet­tet­ni má­so­kat és ki­fe­jez­ni sze­re­te­tün­ket. Ugyan­ak­kor a be­szé­dünk­kel ár­ta­ni is ké­pe­sek va­gyunk má­sok­nak, meg­aláz­ni, meg­sér­te­ni, plety­kál­ni, ha­zud­ni. Sőt olyan se­be­ket tu­dunk okoz­ni má­sok­ban, ame­lyek na­gyon ne­he­zen vagy egy­ál­ta­lán nem gyó­gyul­nak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyan­így a nyelv is mi­lyen kicsi test­rész, mégis nagy dol­gok­kal kér­ke­dik. Íme, egy pa­rá­nyi tűz mi­lyen nagy erdőt fel­gyújt­hat” (Jak 3:5).