Mindennapi áhítatok

2020. március 12., csütörtök

Igehely: Mt 14:1-12; Kulcsige: Mt 14:10 „Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben.”

Bemerítő Jánosra jellemző volt, hogy nem alkudott meg a világgal. Heródes Antipás vadházasságban élt testvére feleségével. Ezt szóvá tette János: nem lenne szabad vele élnie. János védelmezte a tiszta erkölcsöt, amit a törvény is megkövetelt. Amiatt, hogy szólt Heródesnek, börtönbe került.

2020. március 10., kedd

Igehely: Mt 13:44-50; Kulcsige: Mt 13:44 „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.”

Három példázat szemlélteti Isten országát. A szántóföldben elrejtett kincs és az igazgyöngy példázata szemlélteti, hogy mindent fel kell adni Isten országáért. Nem lehet megtartani a régi életet, és úgy megkapni az újat. Nem lehet régi természettel új életben járni. Szükséges az újjászületés.

2020. március 9., hétfő

Igehely: Mt 13:31-35; Kulcsige: Mt 13:32 „Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.”

A mustármag és a kovász példázata Isten országának növekedéséről szól. A mustármag példázatában egy kis mag nagy fává növekszik. Izráelben négyméteresre is megnőtt a mustárcserje. Isten országa is így növekszik.

2020. március 8., vasárnap

Igehely: Mt 13:24-30, 36-43; Kulcsige: Mt 13:30 „Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.”

A búza és a konkoly példázata arról szól, hogy ebben a világban együtt vannak a mennyország fiai és a gonosz fiai. Most még Isten nem választja külön őket. Nem létezik egy keresztyén világrész, ahol csak a hívők vannak, és egy másik rész, ahol a gonoszok.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Tim 2:22–26 Kulcsige: 2Tim 2:24-25a „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket.”

Haj­la­mo­sak va­gyunk el­ve­szí­te­ni tü­rel­mün­ket (ami a Lélek gyü­möl­cse a sze­líd­ség­gel együtt!), és „hit­vé­de­lem”, „mentő sze­re­tet” címén os­to­ba, éret­len vi­tat­ko­zá­sok­ba ke­ve­red­ni. Ha el­len­ke­zé­se­ket ta­pasz­ta­lunk az újjá nem szü­le­tett em­be­rek ré­szé­ről, és néha a gyü­le­ke­zet tag­jai kö­zött is, erőt vehet raj­tunk a go­rom­ba­ság, a ta­szí­tó­an nyers „ki­ál­lás az igaz­ság mel­lett”. Pedig az ige azt pa­ran­csol­ja, hogy „az Úr szol­gá­ja… le­gyen ba­rát­sá­gos min­den­ki­hez, ta­ní­tás­ra al­kal­mas és tü­rel­mes”!