Mindennapi áhítatok

2020. március 2., hétfő

Igehely: Mt 12:22-32; Kulcsige: Mt 12:28 „Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.”

Íme egy konkrét, nyilvános csoda, ami a szemük láttára történt, amely a tömeget elgondolkoztatta, és kezdték Jézust azonosítani, felismerni. Csakhogy ennek nem örül az ellenzék, ellenség, és ő is jön az ő szemszögével.

2020. február 29., szombat

Igehely: Mt 12:9-14; Kulcsige: Mt 12:11 „Ő pedig ezt mondta nekik: «Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki?»”

Hirtelen nagy érdeklődés lett úrrá a farizeusokon, amikor Jézus szombaton bement a zsinagógába. Meg is kérdezik Jézust, hogy szabad-e szombaton gyógyítani, de nem azért, mert szerették volna, hogy megtegye, hanem hogy vádolhassák Őt. Miért érdekelnek az igei igazságok?

2020. február 28., péntek

Igehely: Mt 12:1-8; Kulcsige: Mt 12:7 „Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot – nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek.”

Az Úr Jézus és tanítványai kényszerhelyzetbe kerültek. Épp egy búzatáblán haladtak át, és mivel éhesek voltak, kalászokat téptek és kidörzsölve megették azokat. A farizeusok észrevették őket és a Jézus iránti gyűlöletük csak fokozódott ezzel.

2020. február 26., szerda

Igehely: Mt 11:20-24; Kulcsige: Mt 11:21 „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban!”

A nagyobb kiváltság nagyobb felelősséget is hordoz magával. Nagyon kevesen részesültek olyan kiváltságokban, mint ezek a városok. Jézus személyesen járt ott, az emberek pedig saját fülükkel hallhatták az evangéliumot, de mégsem tértek meg.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Gal 5:22–23; 2Pt 1:3–8 Kulcsige: 2Pt 1:6 „Az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet.”

Em­lék­szem, kö­rül­be­lül 10 éves le­het­tem, ami­kor édes­apám el­vitt Erőss Zsolt elő­adá­sá­ra. Az­előtt is hal­lot­tam a magas he­gyek­ről, a Hi­ma­lá­já­ról, hogy mi­lyen nehéz azok­ba a ma­gas­sá­gok­ba fel­jut­ni. De ami­kor az ő be­szá­mo­ló­ját hall­gat­tam, lát­tam a ké­pe­ket és a vi­de­ó­kat, ame­lye­ket ké­szí­tett, akkor job­ban meg­ér­tet­tem, hogy mivel is jár egy ilyen ex­pe­dí­ció. Hi­szen ta­lál­koz­tam va­la­ki­vel, aki­nek már si­ke­rült el­jut­ni a Föld leg­ma­ga­sabb pont­já­ra. Ha­son­ló dolog tör­té­nik, ami­kor Is­ten­nel ta­lál­ko­zunk. Mi nem tud­juk, hogy mit je­lent iga­zán Is­ten­nek tet­sző­en élni.