Igehely: Zsolt 85:1-13; Kulcsige: 85:6 „Örökké akarsz haragudni ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod?”
Ez a zsoltár egy imádság. Egyrészt hálaadás a fogságból való szabadulás miatt, de egy kiáltás is Istenhez a jelenben történő szabadításért, helyreállításért.
Igehely: Ef 4:20-32; Kulcsige: 4:23 „Újuljatok meg lelketekben és elmétekben.”
A megtéretlen ember a gonosz hatalma alatt él megromlott gondolkodással, hogy a test minden ácsingózó kívánságát kielégítse. „Többé nem élhettek úgy, mint a pogányok…” (4:17). Itt kezdődik a hívő élet. Ez az első lépés, amikor az ember irányt vált és más úton indul el.
Igehely: Mk 14:1-9; Kulcsige: 14:8 „Azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre.”
Az Úr Jézus földi pályafutása végéhez közeledett, s már csak két nap volt a páska ünnepéig. A főpapok és az írástudók, akiknek tanítaniuk kellet volna a népet, nem ismerték fel Jézusban a Messiást, hanem azon tanakodtak, hogyan öljék meg.
Igehely: 2Krón 24:1-16; Kulcsige: 24:4-5 „Ezek után elhatározta Jóás, hogy kijavíttatja az Úr házát. Ezért összegyűjtötte a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: Menjetek el Júda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Izráelben, hogy Istenetek házát esztendőről esztendőre kijavítsák. De siessetek a dologgal! A léviták azonban nem siettek.”
Jóás király hétéves korában kezdett uralkodni Jeruzsálemben. Tapasztalatból is tudjuk, hogy milyen döntésekre képes egy fiatal gyermek, így világossá válik, hogy csak a cím volt az övé, de döntéseket mások hoztak helyette. Jójádá főpap gyámsága alatt válhatott jó királlyá.
Igehely: Lk 2:15-20; Kulcsige: 2:19 „Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta.”
A szívünk az a központi szervünk, ahonnan kiindul minden élet. Amit oda beengedünk, hatással lesz jellemünkre, viselkedésünkre. A zsoltáros azt mondja: „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Máriát is ez a lelkület jellemezte.
Igehely: 2Kir 13:20-21; Kulcsige: 13:21 „Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elizeus sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt.”
Egy érdekes történetet olvastunk ma a Bibliából. Elizeus Isten hű szolgája volt, mindenben Isten akaratát követte, de mikor befejezte rábízott feladatait, Isten magához szólította. Egy év múlva, egy számunkra ismeretlen ember meghalt, akit épp temetni készülnek.
Igehely: Lk 6:46–49 Kulcsige: Lk 6:46 „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok?”
Az Úr Jézus különleges dolgokat mondott el hallgatóinak, amelyek elgondolkodtatták őket. Megérthették jobban, hogy mit jelent az új bort új tömlőbe tenni. Az ige hallgatása, az ismeretek bővítése, álláspontok ütköztetése vagy teológiai igazságok megfogalmazása nem elegendő ahhoz, hogy az ige elérje célját (Ézs 55:11). Igei igazságokból épülhet csodálatos ház, díszítve lehet a legnagyobb elmék legszebb szavaival, körülvéve a jószándék sétányaival és az Istennek tett ígéretek örökzöld fáival. Amikor azonban az árvíz jön, kísértések, próbák érik, összedől, mert nincs alapja.