Igehely: Jn 1:19-28; Kulcsige: Jn 1:26 „János így válaszolt nekik: Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek.”
Keresztelő János a kérdezőknek úgy mondja, hogy a Bárány elveszi a világ bűneit. Ez a fő oka annak, hogy Jézus Krisztus e világra született. Igaz, hogy a legnagyobb és legjobb tanító, próféta, vezető, példa is, aki valaha élt.
Igehely: Jn 1:15-17; Kulcsige Jn 1:16 „Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.”
A kegyelem és igazság Jézus Krisztus által lehet a mienk! Ezeket az áldásokat Általa nyertük! Nem a törvény által!
Igehely: Jn 1:6-8; Kulcsige Jn 1:7 „Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.”
Keresztelő János a világosság első tanúja, akinek bizonyságtétele példamutató marad korszakokon át. Milyen volt az ő bizonyságtétele? (1) Nyilvános. Semmiről nem lehet bizonyságot tenni, ha hallgatunk. Keresztelő János nyíltan beszélt az Úr Jézusról.
Igehely: Jn 1:14,18; Kulcsige Jn 1:14 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”
A Fiú Isten testté lett, emberi formát öltött. Nem értjük, de elhisszük és elfogadjuk. Két tökéletes és különböző természet egyesült benne, egy személyben. Grotius megfogalmazásában, az Úr Jézus vallhatta: „az vagyok, aki voltam, vagyis Isten. Nem voltam az, aki vagyok, vagyis ember.
Igehely: Jn 1:9-13; Kulcsige Jn 1:11 „A saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt.”
János arról beszél, hogy a világosság eljött a világba, azért, hogy világítson a sötétségben, de „a sötétség nem fogadta be.” Az evangélium szól arról a mélységes emberi gonoszságról, belső sötétségről, amely nem csak akkor, az első karácsonykor, de most sem akarja befogadni Jézus Krisztust.
Igehely: Jn 1:1-5; Kulcsige: Jn 1:5 „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.”
Isten gyönyörködött abban a világosságban, amit létrehozott a fizikai világban. De hadd mondjuk el, hogy sokkal jobban gyönyörködik abban, amikor egy szívben gyújthat világosságot: Mert az Isten… Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben.
Igehely: Préd 12:1–7 Kulcsige: Préd 12:1 „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!”
A bölcs prédikátor emlékeztet az élet mulandóságára, és felszólít, hogy készüljünk az öregségre, amely elkerülhetetlen. Az öregedés természetes része az életnek. Nem kell félnünk tőle, de bölcsen kell készülnünk a fizikai és lelki változásokra. Testünk gyengül, és nem tudjuk már ugyanúgy tenni a dolgainkat, mint fiatalon. Mentális életünk és érzékszerveink is meggyengülnek. A képekkel, metaforákkal telített költői nyelv megkapóan ábrázolja ezt a folyamatot.