Igehely: Ef 4:1–16; Kulcsige: Ef 4:1 „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok.”
Vértanú az a személy, aki vallásáért vagy valamilyen más eszméért erőszakos halállal hal meg. A keresztyén vértanúk napján azokra a mártírokra gondolunk, akik életüket adták a Krisztusba vetett hitükért.
Igehely: 1Jn 2:7–11; Kulcsige: 1Jn 2:10 „Aki szereti a testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne semmi megbotránkoztató.”
Világosságban járni azt jelenti: szeretetben járni! Minél nagyobb a szellemi-lelki sötétség és vakság, ez annál inkább ellehetetlenül. Ezt az Úr Jézus így fogalmazta meg: „Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül” (Mt 24:12).
Igehely: 1Tim 3:1–5; Kulcsige: 1Tim 3:5 „Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni Isten egyházára?”
Pál apostol itt a gyülekezet vezetője, a püspök – pl. lelkipásztor – személyével kapcsolatos feltételeket sorolja fel: „szükséges tehát…” (2.v.). A keresztyén élet általános közerkölcsének listája ez, amely minden hívőtől elvárható.
Igehely: Róm 12:9–16; Kulcsige: Róm 12:9 „A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.”
A szeretet parancsolata köti össze azt a sor intelmet, amelyek a gyülekezet közösségi életéhez és a kívülállókkal való kapcsolatokra vonatkoznak. A képmutatás helyett őszinte szeretetre van szükség (9.v.).
Igehely: 1Kor 13:8–13; Kulcsige: 1Kor 13:8 „A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.”
Pál apostol a mennyeire utalva ezt írta: „eljön a tökéletes” (10.v.). A korinthusi gyülekezet számára oly fontos prófétálás és nyelveken szólás is „meg fog szűnni” (8.v.), amikor eljön a mennyei közösség Istennel. Sok más egyéb mellett, mint pl.
Igehely: 1Jn 4:15–21; Kulcsige: 1Jn 4:17 „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”
Isten szeretetének a legnagyobb bizonyítéka irántunk ez: „elküldte a Fiát…” (10.v.), hogy „éljünk őáltala” (9.v.), erre utalnak 15–16. versek. Az ő szeretetét „mi ismerjük és hisszük”, sőt valljuk is, hogy „Jézus az Isten Fia” (15.v.).
Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”
Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.