Mindennapi áhítatok

2024. január 17., szerda

Igehely: Mt 5:27–32; Kulcsige: Mt 5:29 „Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és vesd el magadtól, mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, mint ha egész tested vettetik a gyehennára.”

Az ember akkor esik bűnbe, ha valamit megkíván. Ahhoz, hogy valamit megkívánjon, látnia kell, és ha meglátta, cselekszik is. A cselekvéskor szüksége van a kezére, a lábára. Testünknek a tagjaira (szemünk, kezünk, lábunk) nagy szükségünk van, ha nem lennének, nem tudnánk boldogulni az életben.

2024. január 16., kedd

Igehely: Mt 5:17–26; Kulcsige: Mt 5:22 „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik testvérére, megérdemli az ítéletet, aki pedig azt mondja testvérének: Ostoba! – megérdemli, hogy a nagytanács elé kerüljön; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére.”

Jézus a hallgatóit folyamatosan tanította olyan bibliai igazságokra, amikre korunkban sem mondhatjuk, hogy idejétmúltak vagy elévültek. Tanításának ez a szakasza a haragot olyan súlyos lelki problémának tekinti, ami méltó az ítéletre. Miért?

2024. január 15., hétfő

Igehely: Mt 5:13–16; Kulcsige: Mt 5:13 „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.”

A hívő ember nem döntheti el, hogy hogyan viszonyuljanak hozzá, de azt, hogy ő hogyan viszonyul másokhoz, azt eldönteti. Nem várhatjuk meg, hogy kedvezőek legyenek a feltételek ahhoz, hogy meg tudjuk élni a hívő életünket.

2024. január 12., péntek

Igehely: Mt 4:12–25; Kulcsige: Mt 4:16 „A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad.”

Bemerítő János bebörtönzése után előlépett a Szabadító, és János prédikációjához hasonlóan ő is megtérést hirdetett (17.v.). Nem a vallási központban, Jeruzsálemben kezdte el munkásságát, hanem a déliek által megvetett északon, a „pogányok Galileája” vidékén, ahol sok nép keveredett össze.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”

A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).