Igehely: 1Tim 1:18-20 „Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot. 2Tim 4,7 Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek. Ezek közül való Himenaiosz és Alexandrosz, akiket átadtam a Sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromolják Istent.”
Egyetlen hajó sem süllyed el véletlenül. Minden hajószerencsétlenségnek megvan az oka. Ezek lehetnek külső vagy belső okok. A külső ok lehet zátony vagy vihar, a belső okokat pedig az emberi mulasztások képezik. A lelki életben is megvannak a „hajózás szabályai”, és vannak tényezők, amelyek kiszámíthatóan bukáshoz vezetnek. Ezek a szempontok ugyanakkor arra is megtanítanak, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a hajótörést elkerüljük. Pál két ilyen megelőző lépésre hívja fel Timóteus figyelmét: a hitre és a jó lelkiismeret megőrzésére. Negatív példákat említ (név szerint is), akiknek éppen ezek hiánya miatt futott zátonyra az életük. A hit és annak nemes harca elsősorban a gondolatainkkal, cselekedeteink elméleti megalapozásával függ össze, mintegy megelőzve azokat; a lelkiismeret pedig az életvitelünkhöz és jellemünkhöz kapcsolódik, amint követi viselkedésünket, és igazoló vagy vádló pecsétet tesz cselekedeteinkre. Hogyan kell élned ma, hogy mindkettőt megtartsd?
Sallai Jakab
A soha meg nem romló Szentély
Igehely: Zsid 8:1-5 „Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; Zsolt 110,1 ; ApCsel 2,33 annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember. Mert minden főpap ajándékok és áldozatok bemutatására rendeltetett, ezért szükséges, hogy ő is vihessen valamit áldozatul. Ha tehát a földön volna, nem is lehetne pap, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat. Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: „Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked.” 2Móz 25,40”
Az Ószövetségben a törvényben előírt szertartások által jöhetett a bűnös ember Istenhez. Azonban új szövetséget kötött velünk az Isten. A tökéletes Bárány kiengesztelte Istent, így egyszer és mindenkorra tökéletessé tudja tenni a megszentelteket hit által. Vére elfedezi a múlt, jelen, sőt még a jövő vétkeit is. Nincs szükség több áldozatra, Krisztus áldozata teljesen elég. Elfogadta Isten. Milyen bátorító, hogy bizalommal jöhetünk a kegyelem királyi trónusa elé! Isten fogad. Mindazok beléphetnek szent jelenlétébe, akik a Krisztus vérében megmosódtak bűneiktől. Most már szabad az út, a bűn választófala leomlott. Nincs már semmi, ami elválaszthatna minket Isten szerelmétől, amely van a Jézus Krisztusban! Isten ma is vár, és mert Jézus közbenjár érettünk, megjelenhetünk Isten előtt. Akkor is, ha elestünk. Akkor is, ha vétkeztünk. Istennél van a bűnbocsánat. Hová is mehetnénk megfáradt életünkkel? A tökéletlen ember ma is beléphet Isten Szentélyébe. Ne felejtsük el, akik ott vannak, imádatukat és hódolatukat fejezik ki neki. Mi sem jöhetünk másképp.
Józsa Zsolt
