2018. január 30., kedd

DÉLELŐTT | 
Jézussal szemben nem maradhatsz közömbös

Igehely: Lk 7:18-23; Kulcsige: Lk 7:23 „És boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.”

Bemerítő János egyáltalán nem volt egy közömbös ember. Amikor az Úr megszólította a pusztában, (Lk 3:2) azonnal elindult prédikálni a megtérés keresztségét, így egyengette Jézus előtt az utat, mint egy kiáltó hang a pusztában. Sokan kijöttek hozzá, hogy bemerítse őket, de ő azonnal kiszúrta a viperák fajzatait, és el merte őket küldeni, hogy igazán megtérjenek, mert számára nem volt mindegy, hogy kit, és hogyan merít be. Azt sem tudta elnézni és lenyelni, amikor Heródes negyedes fejedelem elszerette a sógorasszonyát, hanem határozottan megintette a királyt, aki ezért börtönbe vetette (Mt 14: 3-4). A börtön nem volt egy kis próba János számára, még a hite is megingott Jézusban, de még ilyen állapotban sem maradt közömbös, hanem meg merte kérdeztetni Jézustól, hogy valóban Ő a Messiás. Jézus válasza meggyőzte, és el tudta fogadni, hogy a börtönben kell maradnia és talán ott meghalnia.

Hogyan viszonyulsz Jézushoz? Ha szól hozzád, hogyan reagálsz? Észreveszed magad körül az elveszetteket?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Alázatos Istenkeresés

Igehely: Jóel 2:12-14

Nem mondhatjuk, hogy miután hívőkké lettünk, megszűntek a nehézségeink. A hívőt is elérheti a munkanélküliség, az aszály, az árvíz, halálos betegség, és sorolhatnánk a földi élet különböző nyomorúságait. Sokszor éppen azért enged Isten bennünket ilyen körülmények közé, hogy nyilvánvalóvá legyen, mi van bennünk: csak akkor keressük Őt, amikor jól megy sorunk, vagy akkor is kell nekünk, amikor próbák között vagyunk? A próféta arra biztatja Izráel népét, hogy keresse az Urat a veszedelem idején is. Hasonló helyzetben bátorítson bennünket is az ige: mindig az Úr felé meneküljünk, ahelyett, hogy elfutnánk tőle! Tagadjuk meg azokat a gondolatokat, amelyek zúgolódásra vagy lázadásra késztetnének vele szemben. Ezek emberileg érthetőnek tűnnek sokszor, de törekedjünk arra, hogy szeressük az Urat. Mert akik szeretik Őt, azoknak minden a javukat szolgálja! Ezt tartsuk szem előtt a nehéz időkben, és bátorítson bennünket a történet folytatása is: „Szánalomra indult az Úr országa iránt, és könyörült népén.” A kitartás jutalma a szabadulás.

Lisztes Tibor

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 13:16–32 Kulcsige: ApCsel 13:22 „Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: «Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.»”

Igeszakaszunk úgy utal Dávidra, mint Isten szíve szerinti férfira. Minden bukása és kudarca ellenére így emlékezik meg róla az Újszövetség. Pedig csak annyira volt tökéletes, mint bármelyik kisgyermek, akit az édesapja végtelenül szeret. Isten Dávidban való örömének nem a Dávid teljesítménye, hanem az Ő szíve volt az oka.