2024. augusztus 23., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten az, aki felemel

Igehely: 1Móz 41:37–46; Kulcsige: 1Móz 41:39 „Józsefnek pedig ezt mondta a fáraó: Miután Isten mindezt neked adta tudtul, nincs hozzád fogható értelmes, bölcs ember.”

Ma sokan kínálnak képzési programokat, hogy befolyásos, jól menő, hirtelen gazdagodó vezetőt neveljenek belőlünk. A Frankfurti Iskola már jónéhány évtizede nevel olyan „mérnököket”, akik egy új világrendet hozzanak létre, amelyben persze ők játsszák az isten szerepét. Istennek is van vezetőképzője. József 13 évig járta ezt a gyakran sötét utakon vezető iskolát. Hite és tiszta jelleme nem tört meg, mert „a projektvezetője” végig mellette volt. A záróvizsgán kitűnően szerepelt: Egyiptom népe mellett családjáról is gondoskodhatott, sőt előképe lett a Szabadító Messiásnak.

A csodálatos előttem az, hogy a meggyőződése miatti szenvedés időszakában mit sem tudott arról, hogy az alagút végén Isten mivel várja. „Harmincévesen a csúcson!” – hozná le a szalagcímet a mai sajtó. Ám az Istennel töltött felkészülési időszak már nem annyira népszerű. Mózesnek 40 évbe telt a pusztában, Pál apostolnak talán 14-be Arábiában. Nem gondolod, hogy Isten téged is fel akar készíteni egy küldetésre?

Kovács Barna

DÉLUTÁN | 

Győzelmet szerző imádság

Igehely: 2Móz 17:8–16; Kulcsige: 2Móz 17:11 „És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb.”

A nyilvánvaló nagy ellenséget a tenger vize elnyelte, most pedig szinte a semmiből egy megmagyarázhatatlan ellenség támad rájuk. Szándéka az volt, hogy a menekülésben elfáradt népet lekaszabolja. A hiányosan felfegyverzett, katonailag képzetlen népen csak egy valaki segíthet: a Szabadító Isten. Azóta sokszor elfelejtjük, hogy az igazi csatát térdeinken, imádságban vívjuk meg. Nem egyszer tapasztaltuk meg, hogy amíg imádkoztunk, addig Isten megnyitotta a lehetőségek ajtaját, bezárta a rágalmazók száját, átvezetett a lehetetlennek tűnő akadályon. Mégis olyan nehezen tanulunk ezekből az átélésekből. Izráel népének sokféle csatát kellett vívnia; egyedül az Amálekkel szembeni csatát kellett végigimádkoznia.

Mindannyiunknak megvan a saját amálekje, aki ellen nincs más hatékony fegyver, csak a kitartó imádság. A közösség ereje is annak imádságától függ. D. L. Moody-tól származik a következő mondás: „Istennek minden hatalmas munkája egy térdeplő alakhoz vezethető vissza.” Milyen nagy igazság!

Kovács Barna

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
18 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Fi­lip­pi­ben vég­zett misszió­mun­ka miatt Pál és Szi­lász igaz­ság­ta­la­nul szen­ve­dett, és bör­tön­be ke­rül­tek. Köz­ben a bör­tön­őr meg­tért, és ház­né­pé­vel, akik hit­tek, be is me­rít­kez­tek még azon az éj­sza­kán. A város elöl­já­rói más­nap meg­üzen­ték a bör­tön­őr­nek a tör­vény­szol­gá­kon ke­resz­tül, hogy bo­csás­sa sza­ba­don az apos­to­lo­kat. De mivel nyil­vá­no­san meg­ver­ték, és bör­tön­be zár­ták őket íté­let nél­kül, pedig római pol­gá­rok vol­tak, ezt Pál és Szi­lász nem hagy­ta annyi­ban. Azt kér­ték, hogy jöj­je­nek el az elöl­já­rók, és maguk ve­zes­sék ki őket, ne ti­tok­ban bo­csás­sák el, mint va­la­mi go­nosz­te­vő­ket.