2024. szeptember 16., hétfő

DÉLELŐTT | 
Jákób letelepszik

Igehely: 1Móz 33:17–20; Kulcsige: 1Móz 33:20 „Majd oltárt állított oda, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene!”

Kezdő hívő koromban egy félreértés miatt összekülönböztem a munkatársammal. Hetekig nem találkoztunk, és egyre nehezebb lett a szívem. Egy istentiszteleten azt vettem észre, hogy nem tudok énekelni. Elszégyelltem magam, és másnap elmentem hozzá. Tisztáztuk a félreértést, kölcsönösen bocsánatot kértünk egymástól. Azon az estén hálás szívvel és nagy örömmel tudtam dicsérni az Urat.

Így érezhetett Jákób is. Haladt előre az Isten által kijelölt úton, érezve a Mindenható megújuló szövetségét, de a bátyjával szemben elkövetett bűne nyomasztotta a lelkét. Alázatosan, de nagy örömmel fogadta bátyja megbocsátó ölelését. Megbékélve, de a kijelölt cél felé önállóan indult tovább, amíg elérte Kánaán földjét. Földet vásárolt, hogy letelepedése szabályos legyen. Oltárt állított Istennek.

Vajon azon az úton járunk, amit Isten kijelölt a számunkra? Tudunk-e bocsánatot kérni vagy megbocsátani?

Nagy Kornél

DÉLUTÁN | 

Egy istenfélő százados hite

Igehely: Lk 7:1–10; Kulcsige: Lk 7:10 „Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.”

Egy pogány ember példáját állítja elénk a Szentírás. Egy római századosét, aki a megszálló hadsereg tagja volt. Mit tanulhatunk egy pogány katonától?

Emberséget. Mélységes együttérzése áthidalta a közte és a szolgája közötti társadalmi különbséget. Nem táplálta a zsidók és a rómaiak közötti feszültséget sem. Zsinagógát épített a településén. Vajon mi hogyan viszonyulunk embertársainkhoz? A főnökhöz, a beosztotthoz, a szomszédhoz, a hajléktalanhoz? Zavaró tényezőnek vagy Isten képére teremtett embernek látjuk-e őket?

Alázatot. Nem hivatkozott rangjára, érdemeire: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj” (Lk 7:6b)!

Hitet. Elhitte Jézus hatalmát, szavának erejét, a római császár hatalma elé helyezve őt. Elhitte, hogy ha Jézus szól, csoda történik, még akkor is, ha személyesen nincs a beteg mellett. A gyógyulás megtörtént, a szolga újra egészséges lett.

Jézus gyógyító ereje ma is működik, ha olyan hittel és alázattal kérjük tőle, mint ahogy a kapernaumi százados tette ezt kétezer évvel ezelőtt.

Nagy Kornél

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?