Igehely: Ef 4:11-24; Kulcsige: Ef 4:17 „Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint.”
Pál a Szentlélek vezetése által jelenti ki igénkben, hogy mi Isten látása a Krisztus teste (gyülekezet) felől. Ő adott tanítókat, hogy tanítsák a gyülekezetet.
Igehely: 2Pt 1:10-16; Kulcsige: 2Pt 1:10 „Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.”
Istennek tetszett, hogy kiválasszon bennünket magának és elhívjon az üdvösségre. Isten tervezte így, mi semmit nem tettünk ezért. Kiváltságos kegyelemként kell nézzünk erre mindig.
Igehely: Róm 12:3-13; Kulcsige: Róm 12:5 „Úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.”
Néha arra gondolok, hogy Pál apostol a 21. században élt és tapasztalta a sátán romboló munkáját a gyülekezetben. Annyira a probléma gyökeréről beszél a római gyülekezetnek, mintha a mai gyülekezet egyik legnagyobb kihívását látná: az egyenlőségre nem törekvést.
Igehely: 1Tim 4:12-16; Kulcsige: 1Tim 4:12 „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben.”
Szükség van arra, hogy olyan lelki emberek legyenek a gyülekezeteinkben, akik példák a felnövő nemzedék és a frissen megtértek számára, úgy, hogy a Biblia tanítását gyakorlatba ültetve is lássák. Nem csak elméletben kell ismernünk az igazságokat, élnünk és alkalmaznunk is tudnunk kell.
Igehely: ApCsel 9:26-28, 11:22-30; Kulcsige: ApCsel 11:25 „Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába.”
Barnabásnak egy nagyon különleges szolgálat jutott az Úr munkájában. Róla nem az maradt meg, hogy nagy teológus lett volna, mint Pál, vagy nagy egyházvezető, mint Péter. Ő a hitben kezdőket karolta fel és a gyengéket tudta bátorítani.
Igehely: 2Kor 4:7-12; Kulcsige: 2Kor 4:7 „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak.”
Az olvasott igében egy kincsről beszél az apostol, mégpedig arról a nagy kincsről, hogy a halandó embernek lehetősége van megismerni a hatalmas Istent. Isten dicsőségét Jézus Krisztus által hordozhatjuk a mi halandó „cserépedény” testünkben. Fel tudjuk-e fogni, micsoda kiváltság ez?
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.