Igehely: Mk 11:12–14 Kulcsige: Mk 11:14 „Megszólalt, és ezt mondta a fának: Senki ne egyen rólad gyümölcsöt soha többé! A tanítványai is hallották ezt.”
A virágvasárnapot követő napokat Jézus Jeruzsálemben és környékén tölti, de estére a közeli Betániába vonult tanítványaival (Mt 21:17, 26:6; Mk 14:3; Jn 12:1), ahol mindig szeretettel fogadták. Másnap egy zöldellő fügefán csak levelet talál, gyümölcsöt nem – ezért ítéletet mond ki rá.
Igehely: Ez 3:4–11 Kulcsige: Ez 3:17 „Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!”
Isten hatalmának megnyilvánulását szemlélve Ezékiel megrettent. Megdöbbenti a küldetés emberfeletti nagysága: „Hirdesd nekik az én igéimet” (Ez 2:7; Ez 3:4), és nehézsége: „elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem” (Ez 2:3,4).
Igehely: Mk 10:46–52 Kulcsige: Mk 10:52 „Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.”
A mai történetünk egyik főszereplője egy fogyatékkal élő ember: Bartimeus, a vak. Abban a korban lenézett, sokak által elkerült személy, akiről úgy vélték, hogy Isten bünteti ezzel a betegséggel, valami rosszat tehettek a szülei, hogy ilyen gyermekkel „áldotta meg” Isten őket… (lásd Jn 9).
Igehely: Mk 10:35–45 Kulcsige: Mk 10: 45 „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Itt van előttünk két tanítvány, Jakab és János, akik Jézussal járnak, Őt követik. Nem látják, hogy a Mester azért beszél és viselkedik úgy, ahogy tapasztalják, hogy példát mutasson nekik alázatból, szelídségből.
Igehely: Mk 10:32–34 „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak, kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de a harmadik napon feltámad.”
Jézust követni nagyszerű dolog. Olyan valakivel együtt mutatkozni, aki reggeltől estig betegeket gyógyít, megszállottakat szabadít, tömegeket etet meg. Milyen jó ilyennel együtt mutatkozni! Én is hozzá tartozom! Ő a Mesterünk! Mi egy csapatban játszunk!
Igehely: Mk 10:28–31 Kulcsige: Mk 10:29-30 „Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.”
A gazdag ifjú példája legyen figyelmeztetés számunkra: ő futott Jézushoz, térdre borult előtte, beszélgetett vele, annál keresett válaszokat, aki tudta a választ valamennyi kérdésére. De miután megkapta a válaszokat, nem vállalta a következményeket.
Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.