Igehely: Mk 1:16-20; Kulcsige: Mk 1:17 „És így szólt hozzájuk Jézus: Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket.”
Isten legfontosabb, legdrágább és legköltségesebb munkája az emberek megmentése volt Jézus Krisztus által. Jézus az élete árán teljesítette a kárhozattól való megmenekülés feltételét. Az Ő tanítványainak a fő küldetése: erről az egyetlen menekülési lehetőségről szóló hírt terjeszteni a világon.
Igehely: Mk 1:14-15; Kulcsige: Mk 1:14 „Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát.”
Isten megfelelő személyeket használ a megfelelő időben és helyen. Az ószövetségi időkben az Úr elsősorban próféták által jelentette ki akaratát. Keresztelő János bebörtönzésével befejeződött az utolsó és legnagyobb ószövetségi próféta szolgálata.
Igehely: Mk 1:12-13; Kulcsige: Mk 1:13 „Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatok között élt, és angyalok szolgáltak neki.”
A Jézusnak élő és neki dolgozó emberek folyamatos átalakuláson mennek át. Miközben készítjük Jézus útját az emberi szívekhez, Isten készít bennünket az előttünk álló harcokra és az örök életre. Isten tisztában van azzal, hogy milyen hatással vannak a pusztai időszakok az életünkre.
Igehely: Mk 1:9-11; Kulcsige: Mk 1:9 „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.”
Isten a világ megformálásakor gyönyörködött a teremtésben. Gyönyörködött, mert látta, hogy alkotásai igen jók. Gyönyörködött az emberben és a vele való kapcsolatban is addig, míg az ember bűnbe nem esett, és Isten ellenségévé nem vált.
Igehely: Mk 1:8 „Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.”
Krisztus tanítványaiként olyan küldetésben vagyunk, melyhez az elhívásunkon túl elengedhetetlen a Szentlélek-keresztség. Pünkösd napján a Lélek kitöltetésével a tanítványok erőt kaptak arra, hogy előálljanak, és félelem nélkül hirdessék a teljes evangéliumot.
Igehely: Mk 1:6-7; Kulcsige: Mk 1:7 „Ezt hirdette: Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam.”
Valójában mire vagyunk méltók, mit érdemlünk? Bár a teremtés koronája az ember, de lázadása és bűnössége miatt ítéletre és kárhozatra méltó, semmi másra. Nem érdemeljük meg Isten szeretetét, kegyelmét, ajándékait, de még a lehetőséget sem, hogy szolgálhatunk a világ Teremtőjének.
Igehely: Jn 14:12–17 Kulcsige: Jn 14:13-14 „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”
Az Úr Jézusnak van egy különleges ígérete számunkra: hozzá fordulhatunk a kéréseinkkel. Mindazt, ami megegyezik akaratával, és amit megígért az övéinek, bátran kérhetjük az Ő nevében. Biztat, hogy kérjünk, keressünk, zörgessünk (Mt 7:7–11). Van, hogy Isten nem úgy hallgatja meg kéréseinket, ahogy mi azt szeretnénk, de mindig meghallgatja. Van, hogy nem úgy kapjuk meg, ahogy azt elgondoltuk, és nem akkor, amikor mi akartuk. De Ő jobban tudja, hogy mikor mire van szükségünk, és biztosan a javunkat akarja.