Mindennapi áhítatok

2025. augusztus 27., szerda

Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”

Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság.

2025. augusztus 24., vasárnap

Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “

Minő szép és kedves dolog, mikor egy fiatal azzal tűnik ki, hogy Istenhez ragaszkodik. Nem a ki vagy feltűnés végett, hanem meggyőződésből, elkötelezettségből.

2025. augusztus 23., szombat

Igehely: 2Krón 27:5–9 Kulcsige: 2Krón 27:6 „Nagy hatalomra tett szert Jótám, mert állhatatosan Istenének, az Úrnak az útján járt.”

Jótám áldott király volt, jó vezető, aki maradandó dolgokat tett. Mi volt a titka? „És hatalmassá lett Jótám, mert állhatatosan Istenének, az Úrnak az útján járt” (6.v.). Ez a titok nyitja.

Harcolt a bűn és a rossz ellen. Ez a nemes harc, amiről Pál apostol beszél (2Tim 4:7).

2025. augusztus 22., péntek

Igehely: 2Krón 27:1–4 Kulcsige: 2Krón 27:3–4 „Ő építtette meg az Úr háza felső kapuját, és sokat építtetett a Várhegy kőfalán is. Júda hegyvidékén városokat emelt, az erdőkben pedig várakat és őrtornyokat építtetett.”

Nagyon jó, ha vannak államférfiak, akik megerősítik az országot. Mindenki lehet ilyen ember, aki végzi a maga feladatát és a különféle területeken helytáll. Milyen területeken?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 15:6–11 Kulcsige: ApCsel 15:11 „Ellenben mi abban hiszünk, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.”

Akárcsak régen, ma is nagyon vegyes tud lenni a gyülekezet: többgenerációs hívők és utcáról megtérők, hagyománytisztelők és egyet sem ismerők. Mi fog túlsúlyban lenni a gyülekezetben, milyen elvek mentén formálódik az új és a régi generáció? Mi dönt? A hagyományok vagy az Ige tekintélye? Vagy esetleg a mindent elsöprő: „én így kaptam az Úrtól” hozzáállás?