Igehely: Jer 32:26-44; Kulcsige: Jer 32:41 „Örömmel, teljes szívemből és teljes lelkemből teszek jót velük, és véglegesen elültetem őket ebbe a földbe.”
Isten megengedi azokat az érthetetlen helyzeteket, hogy kérdéseinkkel hozzá forduljunk, s így megismerteti magát velünk. A jól működő kapcsolatok érdekében szükséges az egymás megismerése. Isten népének tudnia kell, hogy Ő az az Isten, aki nem huny szemet a bűn felett, hanem megítéli azt.
Igehely: Jer 32:16-25; Kulcsige: Jer 32:19 „Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel úgy bánsz, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli.”
Az ember felfogóképessége soha ne legyen gát az engedelmességben! Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem kérhet tanácsot Istentől. Jeremiás sem látta tisztán a földvásárlás célját, de kész volt engedni a menny és föld Urának.
Igehely: Jer 32:1-15; Kulcsige: Jer 32:8 „El is jött hozzám Hanamél, a nagybátyám fia az Úr szava szerint a börtön udvarába, és ezt mondta nekem: Vedd meg szántóföldemet, amely Benjámin földjén, Anátótban van, mert tied az öröklés joga, vedd meg mint legközelebbi rokon! Mivel ráismertem, hogy ez az Úr szava.”
Az Úr szaván nem pusztán elmélkedni kell, hanem engedelmeskedni kell annak. Teljesen értelmetlen Jeremiás számára a föld megvásárlása, ha hitte, hogy a város megszállása és elpusztítása küszöbön áll. Istennél mindennek van értelme, de az értés néha megadatik az embernek, máskor pedig nem.
Igehely: Jer 37:1-21; Kulcsige: Jer 37:18 „Majd ezt kérdezte Jeremiás Cidkijjá királytól: Mit vétettem ellened, udvari embereid és a nép ellen, hogy fogházba vetettetek?”
Jeremiás nem vágyott börtönbe, viszont számára Isten üzenete fontosabb volt, mint a szabadsága. Nem tehette meg, hogy saját kényelmét előtérbe helyezze, és Isten szavát a király felé megmásítsa.
Igehely: Jer 38:1-23; Kulcsige: Jer 38:2 „Ezt mondja az Úr: Aki ebben a városban marad, az fegyver, éhínség és dögvész miatt fog meghalni. Aki azonban kimegy a káldeusokhoz, az megmarad, életét ajándékul kapja, és élni fog.”
Kemény beszéd ez – mondhatnánk, hiszen a próféta arra indítja a királyt, hogy adja meg magát Istennek és a káldeusoknak. Azt hiszem, én is megvizsgálnám Jeremiást, hogy nem szól-e hamisan. Viszont a prófétának nem ez az első üzenete Istentől, és amit eddig mondott, mind beteljesedett.
Igehely: Jer 51:45-64; Kulcsige: Jer 51:60 „Jeremiás ugyanis leírta egy tekercsre azt a sok veszedelmet, amely Babilont fogja érni; mindazokat az igéket, amelyek megírattak Babilonról.”
Szerájá, a szállásmester, testvére volt Báruknak, Jeremiás próféta írnokának. Szerájá fogságba ment Babilonba Cidkijjával, Júda királyával együtt.
Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”
Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?