Mindennapi áhítatok

2020. április 18., szombat

Igehely: Mt 22:34-46; Kulcsige: Mt 22:37-39 „Jézus így válaszolt: «Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.» 38Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: «Szeresd felebarátodat, mint magadat.»”

A farizeusok arra voltak kíváncsiak, hogy Jézus szerint a sok parancsolat közül vajon melyik a legnagyobb. Jézus most sem részletezi a törvényt, hanem összefoglalja az egészet két parancsolatban, mint ahogy az eredetileg is két kőtáblára volt felírva.

2020. április 17., péntek

Igehely: Mt 22:23-33; Kulcsige: Mt 22:32 „«Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene»? Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké.”

Ha tegnap hálásak voltunk a farizeusokért, akkor ma örvendjünk annak, hogy a szadduceusok sem akartak lemaradni a farizeusok mögött, és az ő álnok módon megfogalmazott kérdésüket is úgy válaszolta meg Jézus, hogy mi is érthetünk belőle.

2020. április 16., csütörtök

Igehely: Mt 22:15-22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”

Igazán hálásak lehetünk azokért a farizeusokért, akik ugyan gonosz szándékkal tették fel a kérdést az Úr Jézusnak, mert az Úr Jézus nemcsak nekik, hanem nekünk is válaszolt. Sokszor kerülünk ugyanis választás elé. Kinek mit adjunk, kinek mivel tartozunk?

2020. április 14., kedd

Igehely: 1Pt 3:17-22; Kulcsige: 1Pt 3:18 „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint.”

Jézus Krisztus küldetésének célja, hogy Istenhez vezessen minket. Úgy vezet, hogy előttünk jár. Azt olvastuk, hogy halálra adatott test szerint, és megeleveníttetett Lélek szerint. Amennyiben Őt követve Istenhez akarunk jutni, úgy nekünk is hasonló utat kell bejárni. A Római levél 12.

2020. április 13., hétfő

Igehely: Mt 28:11-20; Kulcsige: Mt 28:19-20 „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

A nagy misszióparancs először is azért nagy, mert aki kihirdette, azé minden hatalom mennyen és földön. Tehát közvetlenül Tőle jön, ezért mindazok, akik Őt Úrnak valljuk, nem hanyagolhatjuk el a teljesítését. Azonnal neki kell látni a végrehajtásnak.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Sám 11:1–27 Kulcsige: 2Sám 11:27 „A gyász letelte után érte küldött Dávid, palotájába vitette; az pedig a felesége lett, és fiút szült neki. De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”

Dávid bűne Bet­sa­bé­val és az ebből fa­ka­dó kö­vet­kez­mé­nyek azt mu­tat­ják, hogy még egy Is­ten­nek ked­ves ember is vál­hat a bűn ál­do­za­tá­vá. A 2Sám 11:27 azt mu­tat­ja, hogy senki nem ve­he­ti fél­váll­ról a bűnt: nincs olyan, hogy ár­tal­mat­lan bűn, és nincs olyan, hogy elég erős ember.

Az ige­sza­kasz fel­hí­vás­ként szol­gál, hogy ál­lan­dó­an le­gye­nek a ke­zünk ügyé­ben a Lélek fegy­ve­rei, és em­lé­kez­tet a bűn­nel szem­be­ni gyen­ge­sé­günk­re is. To­váb­bá fi­gyel­mez­tet a bűn ször­nyű kö­vet­kez­mé­nye­i­re. Dávid ugyan meg­tér és hely­re­áll, de mind­azo­kat, ami­ket el­kö­ve­tett, nem tudja meg nem tör­tént­té tenni.