Igehely: 1Móz 47:27–31; Kulcsige: Zsid 11:21 „Hit által áldotta meg a haldokló Jákób József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott.”
„Hit által áldotta meg a haldokló Jákób József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott.” (Zsid 11:21)
Igehely: 1Krón 16:12–22; Kulcsige: 1Krón 16:17 „Jákób elé tárta, elrendelte Izráelnek örök szövetségül.”
Jákóbnak a saját, és a családtagjai által elkövetett bűnök miatt sok mélységet kellett megélnie. Ennek ellenére Isten nem hagyta őt magára. Álomban, látomásban biztatta, bátorította, megújította szövetségét vele és utódaival.
Igehely: 1Móz 45:16–28; Igehely: 1Móz 45:27 „Elbeszélték hát neki mindazt, amit nekik József beszélt. És amikor látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék, fölélénkült apjuknak, Jákóbnak a lelke.”
Jákób elgondolását Isten gazdagon visszaigazolta. Hazatért gyermekei József és a fáraó közreműködésével rengeteg ajándékkal halmozták el. Visszakapta elveszettnek hitt fiát, és új helyen új élet lehetősége bontakozott ki előtte. Először hitetlenkedett, de a tények meggyőzték.
Igehely: 1Móz 42:1–5; Kulcsige: ApCsel 7:12 „Amikor azonban meghallotta Jákób, hogy van gabona Egyiptomban, elküldte atyáinkat.”
8 éves lehettem, amikor egy délben, iskolából hazaérve, édesanyámat az ágy előtt térdelve, hangosan imádkozva találtam: „Istenem, a malacoknak nincs ennivalójuk, kérlek, rendelj ki számukra egy kis eleséget!” Felállt, és mondta, hogy induljunk.
Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”
Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét.
Igehely: 1Móz 33:17–20; Kulcsige: 1Móz 33:20 „Majd oltárt állított oda, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene!”
Kezdő hívő koromban egy félreértés miatt összekülönböztem a munkatársammal. Hetekig nem találkoztunk, és egyre nehezebb lett a szívem. Egy istentiszteleten azt vettem észre, hogy nem tudok énekelni. Elszégyelltem magam, és másnap elmentem hozzá.
Igehely: Józs 5:13–6,8a; Kulcsige: Józs 5:14 „Az pedig így felelt: Nem, hanem az Úr seregének a vezére vagyok. Most jöttem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram?”
Józsué nem mindennapi ostrom előtt állt: egy erős, magas fal állta Izráel népének útját. A kor hadmérnökeinek is kihívást jelenthetett annak a falnak az áttörése. Egy pusztából érkezett népnek, aki azelőtt rabszolga volt, még ennél is nagyobb kihívást jelenthetett ez. A hadmérnökök a stratégiában, hadi eszközökben és az eszükben bíznának. A jerikóiak a falban bíztak. Miben bízhatott Izráel népe? Miben bízhat a hívő egy csata előtt? Önmagában, a bűnös testben, amit a bűn eltorzított? Az eszében? Lehet, automatikusan mondjuk már, hogy csak Istenben. De mit jelent az Istenben bízni?