Mindennapi áhítatok

2017. október 30., hétfő

Igehely: Józs 7:16-26; Kulcsige: Józs 7:19 „Ekkor azt mondta Ákánnak Józsué: Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előlem!”

„Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének” (Józs 7:19a). Ezt a gondolatot olvasva és hallva mi mást mondanánk: ÁMEN! Ki az, aki méltó dicséretre és dicsőségre? Egyedül Isten. Ezzel a legtöbb olvasó egyetért.

2017. október 29., vasárnap

Igehely: Jel 5:1-14; Kulcsige: Jel 5:3 „De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba. ”

János apostol látomása által bepillantást kaphatunk egy mennyei istentisztelet eseményeibe. Jelen vannak: a királyi székben ülő, vagyis Isten, angyalok, lelkes állatok, vének és a Bárány, a mi drága Jézus Krisztusunk.

2017. október 28., szombat

Igehely: Mt 17:14-21; Mt 17:16 „Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.”

„Ők nem tudták meggyógyítani”(Mt17:16). Sok betegség meggyógyításában eszközök az orvosok. Vannak gyógyszerek, amelyek fizikai betegségek meggyógyítására nagyon hasznosak. Azonban van olyan betegség vagy állapot, amelyből a gyógyulás nem lehetséges sem bölcsességgel, sem jó szándékkal.

2017. október 27., péntek

Igehely: Mt 8:23-27; Kulcsige Mt 8:27 „Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”

Jézus Krisztus egyedülisége nemcsak tanításában, de csodát tevő hatalmában is megnyilvánult. Sok csodát tett a Megváltó földi életében: vakok szemét megnyitotta, a siketnek visszaadta a hallását, sántákat és bénákat tett egészségesekké. Ezekre talán azt mondaná valaki, hogy nem nagy ügy!

2017. október 25., szerda

Igehely: Zsid 2:1-4; Kulcsige: Zsid 2:3a „Akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először?”

Az Úr Jézus Krisztus nemcsak azért jött, hogy az Atyát bemutassa az embereknek. Amikor elkezdte a nyílt szolgálatát, ezt mondta a hallgatóknak: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1:15).

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”

A be­széd talán az ember egyik leg­el­lent­mon­dá­so­sabb ké­pes­sé­ge. Ezzel tu­dunk bá­to­rí­ta­ni, útba iga­zí­ta­ni, se­gí­te­ni, meg­ne­vet­tet­ni má­so­kat és ki­fe­jez­ni sze­re­te­tün­ket. Ugyan­ak­kor a be­szé­dünk­kel ár­ta­ni is ké­pe­sek va­gyunk má­sok­nak, meg­aláz­ni, meg­sér­te­ni, plety­kál­ni, ha­zud­ni. Sőt olyan se­be­ket tu­dunk okoz­ni má­sok­ban, ame­lyek na­gyon ne­he­zen vagy egy­ál­ta­lán nem gyó­gyul­nak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyan­így a nyelv is mi­lyen kicsi test­rész, mégis nagy dol­gok­kal kér­ke­dik. Íme, egy pa­rá­nyi tűz mi­lyen nagy erdőt fel­gyújt­hat” (Jak 3:5).