2022. augusztus 15., hétfő

DÉLELŐTT | 
Tettre kész emberekre bízd a munkát

Igehely: Ezsd 3:8-9; Kulcsige: Ezsd 3:8 „Azután, hogy megérkeztek Jeruzsálembe az Isten házához, a második esztendő második hónapjában megkezdték az előkészületeket Zerubbábel, Sealtíél fia, Jésúa, Jócádák fia és többi szolgatársuk, a papok, a léviták és mindazok, akik visszaérkeztek Jeruzsálembe a fogságból, és megbízták a húszéves és annál idősebb lévitákat azzal, hogy irányítsák az Úr házának építését.”

Emlékszem, ahogy idősebb testvérek megosztották élményeiket arról, hogy miként épültek fel az imaházaink. Idősek és fiatalok, idejüket, erejüket nem kímélve, összegyűltek és közös erővel dolgoztak egy fontos ügy érdekében: legyen egy alkalmas épület, ahova Jézus Krisztus nevében, nagyobb létszámban össze lehet gyűlni. Nem kellett senkit kérlelni, mert mindenki tettre kész volt. Kijelölt igerészünkben is összegyűltek mindazok, akik lelkesek voltak, hogy újra felépítsék azt a helyet, ahova Istent mehettek imádni.

Bátorítani szeretnék mindenkit, hogy ha lehetőségünk van gyülekezeti munkálatokban részt venni, akkor vállaljuk, hisz az ige is bátorít minket: „a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15:58). Ugyanakkor fontos úgy alkalmas, mint alkalmatlan időben készen lenni Isten királyságát építeni, Krisztusról tanúskodni szavakkal és tettekkel. Ez olyan feladat, amelyre mindig készen lehetünk, hisz Krisztus bízta ránk a tanúskodás felelősségét.

Szabó Sándor

DÉLUTÁN | 

Hozzád kiáltunk, Istenünk!

Igehely: ApCsel 4:23-31; Kulcsige: ApCsel 4:24 „Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel Istenhez kiáltottak, és így szóltak: Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.”

Miután Pétert és Jánost megfenyegették a vallási vezetők, és megtiltották nekik, hogy Jézus nevében tanítsanak, ők elmentek az övéikhez, és elbeszélték mindazokat, amiken keresztülmentek. Legyünk mi is bizalommal testvéreink iránt, hogy amikor együtt vagyunk, elmondhassuk pillanatnyi élethelyzetünket, hogy együtt hozhassuk imában az Úr elé terheinket, félelmeinket, örömünket, hálánkat is. Jézus azt ígérte, hogy a közös akarattal elmondott imának ereje, hatása van. Ugyanakkor legyünk mi is olyan személyek, akikhez jöhetnek mások, hogy bizalmasan megoszthassák nehézségeiket. Ugyanis a megosztott teher fél teher.

Másodsorban szeretném felhívni az apostolok imájára a figyelmet. Nem azért kiáltottak Istenhez, hogy múljon el a veszély, bár emberileg ez lett volna a természetes kérés. Azt kérték egy akarattal, hogy Krisztusról még nagyobb bátorsággal tudjanak tanúskodni. Imájuk meghallgatásra talált: „megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.”

Szabó Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.