Mindennapi áhítatok

2017. október 14., szombat

Igehely: 2Tim 1:8-14; Kulcsige: 2Tim 1:12b „És meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra.”

Évekkel ezelőtt az egyik gyülekezetben, igei szolgálatban, egy olyan kijelentést tettem, hogy sajnos vannak, akik érdekből járnak alkalmainkra, addig tart buzgóságuk, amíg bizonyos támogatást élvezhetnek, de nincs mély meggyőződésük hitüket illetően.

2017. október 12., csütörtök

Igehely: ApCsel 24:10-21 Kulcsige: ApCsel 24:14a „Úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében.”

„Áldott ige, üdvös ige, drága életige…” – énekeljük örömmel, buzgón gyülekezeteinkben. Valóban az! Aki üdvösséget nyert, annak áldott, kedves. Vezet az élet útjain, kiigazít, erőt nyújt, reményt ad, tanít, és sorolhatnánk. De mi van akkor, ha mások nem így gondolják?

2017. október 10., kedd

Igehely: Ézs 7:1-14; Kulcsige: Ézs 7:9 „Még ha Efraimnak Samária is a fővárosa, és ha Samáriának Remaljá fia is a vezetője! De ha nem hisztek, nem maradtok meg!”

Ha figyelemmel követjük Izráel történelmét, megfigyelhetünk egy érdekes dolgot. Időközönként olyan szorult helyzetbe kerültek, akkora túlerővel rendelkező hadsereg támadta meg őket, hogy emberileg semmi kilátás nem volt a szabadulásra.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Jn 14:4–14 Kulcsige: Jn 14:6 „Jézus így válaszolt: «Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.»”

Az élet és az üdvösség útja Jézus Krisztus. Tamás szerette volna megismerni az utat az Atyához. Bár ott volt előtte az Úr, mégsem ismerte fel. Van úgy, hogy haladunk egy úton, de nem tudjuk, hogy hova vezet, mert nem figyeltünk a jelzőtáblára, amikor rátértünk. Vagy letértünk a jó útról menet közben, és észre sem vettük.