Igehely: 1Tim 6:11-16; Kulcsige: 1Tim 6:12 „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.”
Az ókori és a modern ember szemében is szép az a harc, amit nemes ügyért, nemes módon harcolnak meg. A mi harcunk bizonyságtétel arról, hogy mit tartunk értéknek, miért érdemes élni-halni. A legszebb ilyen vallástétel a Krisztusé volt.
Igehely: 2Kor 5:1-10; Kulcsige: 2Kor 5:7 „Mert hitben járunk, nem látásban.”
Csak, aki hitből él tudja vállalni a Krisztusért járó szenvedéseket, kitartva végig az Úr mellett. Ezért az életnek gondjai nem terhelik le felettébb a szívét, hanem minden körülmények között Istenre néz, mint akinek kegyelme elégséges bármilyen nehézség közepette is.
Igehely: 2Kor 1:21-24; Kulcsige: 2Kor 1:24 „Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.”
Drága ígéretnek lehetnek részesei mindazok, akik újjászülettek. „Ő pecsétjével el is jegyzet minket, és a Lélek zálogát adta a szívünkbe.” (22v.) Közben az is meg van ígérve, hogy Krisztus az, aki minket meg tud erősíteni (21v.) Enélkül nem is tudnánk szilárdan megállni a hitben.
Igehely: Róm 1:13-17; Kulcsige: Róm 1:17 „Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.”
Ezen a reggelen is azért adhatunk hálát, hogy a hirdetett evangélium befogadása által, sok áldásban részesültünk. Míg a törvény számonkér és követel, addig az evangélium örömhír lehet számunkra, mely Isten igazságát közli velünk, hitből hitbe.
Igehely: ApCsel 15:1-12; Kulcsige: ApCsel 15:9 „És nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket.”
A jeruzsálemi gyűlésen Péter apostol Isten akaratáról beszél, aki azzal tett bizonyságot a megtért pogányok mellett, hogy nekik is megadta a Szentlelket, és nem tett semmi különbséget (8v.). A megtisztítás és a megigazulás hit által történt (9v.).
Igehely: Lk 2:39-52; Kulcsige: Lk 2:49 „Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?”
Jézus földi életének első 12 évéről nagyon kevés tudósítás található az evangéliumokban. Lukács evangélista mégis jónak látta feljegyezni, hogy a Názáretben töltött évek alatt, az Isten Fia növekedett, erősödött és megtelt bölcsességgel. Isten kegyelme teljes mértékben volt rajta.
Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.