Igehely: Zsolt 108:1-14; Kulcsige: 108:1 „Kész a szívem arra, Istenem, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!”
A 108. zsoltár más zsoltárok egyes részeiből tevődik össze. A versek ilyen módon való összeválogatása valószínűleg a zsoltárnak a templomi istentiszteleten való éneklése céljából történt.
Igehely: Zsolt 98:1-9; Kulcsige: 98:1 „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja.”
Ez a zsoltár egy királyi zsoltár, mely az egész földet Isten dicséretére hívja, aki ítél és uralkodik. Ez a zsoltár inspirálta Isaac Watts himnuszírót és teológus lelkipásztort a Joy to the world (magyarul Örvendj világ - HH 636) című himnuszának megírására.
Igehely: Zsolt 92:1-16; Kulcsige: 92:1 „Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges!”
A hálátlanság olyan szívbetegség, amelyet az elme számára adott gyógyszerrel lehet gyógyítani. Az elégedetlenség olyan, mint a rozsda és a rothadás, előjön magától, ezért kezelni kell, sőt meg kell küzdeni vele.
Igehely: Zsolt 86:1-10; Kulcsige: 86:8 „Nincs hozzád hasonló, Uram, a z istenek között, műveidhez fogható nincsen.”
Ez a zsoltár valószínűleg Dávidnak a Saul előli bújdosás lélekőrlő időszakából származik. A zsoltáros lelki fájdalma abból fakad, hogy az ellenségével szemben tanúsított jóindulata nyomán az továbbra is gonoszsággal válaszol. Kihez mehet ilyenkor panaszával?
Igehely: Zsolt 138:1-8; Kulcsige: 138:5 „Énekelni fognak az Úr útjairól, mert nagy az Úr dicsősége.”
Ez a zsoltár csodálatos egyszerűséggel vázolja fel azt, amiért Dávid méltónak tekinti Istent a dicséretre. Sok más zsoltárától eltérően, ebben kevés költői elemet használva, Dávid azonnali, teljes szívből fakadó magasztaló énekkel áldja Istent az istenek előtt.
Igehely: Zsolt 144:9-15; Kulcsige: 144:15 „Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene!”
Társadalomkutatók vizsgálatai alapján a magyar nemzet nem tartozik a legboldogabb népek közé. Igaz, ők nem a bibliai mércék alapján mérik ezt.
Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”
Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.