Igehely: Jn 18:19-24; Kulcsige: 18:23 „Jézus így válaszolt neki: Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?”
Jézus kérdésére a szolga, aki arcul ütötte Őt, nem tud válaszolni, semmi bűnt nem tud ráolvasni. Első látásra mintha jelentéktelen lenne ennek az esetnek a feljegyzése, mert Jézus bűntelensége nem itt van bizonyítva, hanem a főtörvényszéken.
Igehely: Jn 18:1-18, 25-27; Kulcsige: 18:27 „Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.”
Ha spirálról van szó, annak szintjei vannak. Az első szint mindig arról szól, hogy állj meg. Itt még van erre lehetőség. Az ajtót őrző lány nem sokat tudott volna ártani. De ha bennebb mész, annál nehezebb a megállás.
Igehely: Jn 18:1-14; Kulcsige: 18:12 „A katonai csapat, az ezredes és a zsidók templomszolgái ekkor elfogták Jézust, és megkötözték.”
A gonosz órája Jézus életében annak a keserű pohárnak a kiivásáról szólt, melyet az Atya adott neki. Jézus tud róla és önként vállalja: nem kényszerből teszi. Nem könnyű, de mint Fiú, engedelmeskedik az Atyának.
Igehely: Jn 17:24-26; Kulcsige: 17:24 „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt.”
János evangéliuma 17. fejezetét Jézus főpapi imájának nevezik. Jézus arra kéri az Atyát, hogy dicsőítse meg Őt azzal a dicsőséggel, amely az övé volt már a világ teremtése előtt.
Igehely: Jn 17:20-23; Kulcsige: 17:23 „Én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”
Ma reggeli igénkben három kulcsszó csillan fel: egység, dicsőség és szeretet. Az egységről már szó volt a szerdai igeszakaszunkban. A hívők és a gyülekezet szent egysége abból fakad, hogy Jézus és az Atya egysége árad bennünk és közöttünk.
Igehely: 2Tim 4:1-5; Kulcsige: 4:2 „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.”
Amikor Nyárádmagyaróson lelkipásztorrá avattak, a gyülekezettől egy gyönyörű virágkosarat kaptam, amelyhez egy kis igekártya volt csíptetve.
Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”
Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.